Petőfi: szeptember végén, Berzseni: a közelítő tél stilisztikai elemzés. Hogyan?

Első olvasásra a két vers témája, a mulandóság, a közös elem.

Emellett még a szerelem, a kedves motívumának jelenléte is tekinthető hasonló vonásnak, de ebben az esetben a két költeményben a szerelem két különböző formájában jelenik meg: Petőfinél a hűség kérdésével merül föl, míg Berzsenyinél az igaz szerelemre és annak erejére találhatunk utalást.

A természeti képek beemelése is közös jellemző, viszont ezeket a lírai én másként vezeti föl a két műalkotásban. A Szeptember végén-ben, a vers beszélője egy, még értékkel telített, pozitív, képpel indít, szemben A közelítő tél lírai énjével, amely már a versindításban egy értékhanyatlásos képet tár elénk. Szintén Berzsenyi

versének első versszakában jelenik meg egy újabb elütés a két költemény között, ami nem más mint a mitológiai motívumok. Berzsenyi a Zephyr, mint a lágy szellő

szimbóluma, beemelésével tulajdonképpen mitológiai utalást tesz, amely mozzanat Petőfi művéből hiányzik.

A lírai alkotásokat nyelvtani szempontból elemezve, egy újabb különbségre figyelhetünk föl: míg Petőfi versének beszélője látszólag egy megszólítotthoz,kedveséhez beszél, Berzsenyi művének lírai énje saját, belső monológot folytat, amelyben rezignáltan veszi tudomásul az értékek múlását. A Szeptember végén beszélője, ugyanakkor, nem csupán megszólítja kedvesét, hanem annál egy szinttel továbblép és kérdőre vonja azt, ezzel megkérdőjelezvén az imádott nő hűségét. A hűség megkérdőjelezésének, viszont fontos szerepe van a végső, igaz szerelmi vallomás fölfokozásában.Végül, verskompozíció szintjén is találunk különbséget és hasonlóságot a művek között. Mindkét mű természeti képpel indul. A különbség pedig az egymotívumok fölbukkanásának helye és száma: Berzsenyinél a szerelem csupán egyszer bukkan föl, a mű végén, míg Petőfinél már a második strófa második sorában találunk utalást a kedvesre.Következtetésképp, zárásként elmondhatjuk, hogy bár a téma mindkétkölteményben közös, azért hasonlóságokat is találunk a témák föltárásában,

körülírásában. Egy nagyon fontos, kiemelendő különbség pedig a két műalkotásban található lírai én viszonyulása a szerelemhez. Míg a Szeptember végén beszélője úgy tekint a szerelemre, mint örök, időtlen értékre (annak ellenére, hogy a hűtlenség is fölbukkan), addig A közelítő télben a vers beszélője úgy tárja elénk ezt az érzést,amely a végső pusztulást nem képes megakadályozni, és valószínűleg épp ezért a többi értékkel együtt ez is elvész