Adnátok ötleteket a fogalmazásomhoz?

Fejtsd ki azt az egzisztenciális krízist, amit mindez jelent. Hogy azt hisszuk, vagyunk valakik, és aszerint tesszük a dolgunkat, keressük a rendeltetésünket, holott éppen azért vagyunk valakik, mert azt tesszük, amit, és a rendeltetésünket is magunk teremtjük meg.

De egyébként kitalálhatsz bármilyen teremtéstörténetet, vagy egy sablon népmesét. Pl. egyszer volt, hol nem volt, még nem fújt a szél... és egyszer borsot törtek a Hegykirály orra alár, aki azóta tüsszög tőle. Innen a szél. Aki nem hiszi...

Szia !

Talán meglepő, az időjárást a szél okozza. Tehát, ahhoz, hogy a Földön az időjárás változó, változékony legyen, szükség van a szélre.

Írhatsz olyan teremtésmítoszt, hogy az istenek megteremtették az eget, a földet, a csillagokat, növényeket, állatokat, erdőket, mezőket, stb, és megteremtették a Nyugati Szelet, hogy embereket sodorjon a virágzó földekre. /nem tudom, tudod-e, hogy az észak-amerikai indiánok magukat a nyugati széltől származtatják./

Tehát az istenek azt a parancsot adták a Nyugati Szélnek, hogy erősen kavarogjon, zúgjon, fodrozza, korbácsolja fel a tenger hullámait,mígnem az ereje akkora lett, hogy messze földről származó bárkákat sodort a a szárazföldre, amelyen emberek érkeztek a kontinensre.

Az istenek nagy megelégedésére szolgált ez.

Most már voltak alattvalóik, akik imádták őket és dicsőségüket zengték.

A Nyugati Szél kicsit megpihent nagy munkája után, elégedetten bújt vissza barlangjába és elszunyókált.

Folytathatod tovább a mítoszt saját fantáziád szerint, amíg a többi szél is megjelenik a földön, a déli, keleti, északi szelekre gondolok.

Mindegyik kaphat valamilyen feladatot, amiért fújnia kell.

Kitaláltam még egy témához kapcsolódót is. Gondolom, hogy a három közül csak egyet kell választani és arról írni?

Egy nap ősz, öreg ember érkezett hosszú botjára támaszkodva a völgyben megtelepedett törzs népéhez. Fehér haja a válláig ért, hófehér szakálla a mellét verte.

Az emberek messze vidékről, az örök nyárból érkeztek ide, a magas hegyek országába. Nem ismerhették a táj éghajlatát, nem tudhatták, milyen zord vidékre vetődtek, mert amikor érkeztek, még melegen tűzött a Nap.

Az öregember megtanította nekik, mire kell figyelniük új hazájukban.

Így szólt hozzájuk:

-Minden reggel, amikor sátraitokból előbújtok, a felkelő Nap első sugarainál szemeteket a távoli hegyek ormaira vessétek!

Amikor először meglátjátok, hogy a hegyek csúcsai fehér sapkát viselnek, számíthattok rá, hogy hetek múlva ide a völgybe is megérkezik a tél, a hideg.

A felhők felett lakó istenek titeket akarnak figyelmeztetni,amikor az égből aláhulló átlátszó esőcseppek helyett fehér pihe-puha pelyhek kezdenek hullani a magasban. Távolról is jól látjátok majd a hófehér színt, mint az én hajam, szakállam színe. Akkor készülődnötök kell! A hegy lábánál lévő barlangokba kell húzódnotok, sok fát kell gyűjteni, hogy tüzet rakhassatok. Az elejtett vadállatok prémjét is fel kell használni, hogy télen meleg ruhátok legyen.

Fogjatok sok halat, tűz fölött felfüstölve jó eledel lesz azokon a napokon, mikor vadászaitok nem tudnak messze menni a nagy hóban. Stb, stb, mit kell még tenniük, hogy túléljék a zord hónapokat...