S. O. S Fogalmazást kell írnom?

Én Paulo Coelho idézetét venném alapul: “Nem az a mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott.”

(Paulo Coelho)

Szia !

Azt tartom a legfontosabbnak a tanári hivatásban, hogy mindenekelőtt fel tudja kelteni a diákjai érdeklődését az adott tantárggyal kapcsolatban.

Tudjon olyan élményszerűen előadni, magyarázni, hogy lekösse a diákok figyelmét az órán.

Tudjon néha kis szüneteket tartani, amikor egy-egy nehezebb téma elsajátítása közben lazításra van szükség. Tartson néha egy-egy lazább órát, amely alatt esetleg a tantárggyal kapcsolatos élményeit is elmondhatja egy tanuló, pl. fizika, kémia órán, egy-egy vele megtörtént eset kapcsán kikérhesse a tanár véleményét, tanácsát, mit kellett volna tenni az adott helyzetben. Pl. azért, mert az esetleg egy veszélyhelyzet is volt, hogyan kellett volna reagálni, mit kellett volna tenni.

Arra akartam ezzel célozni, hogy ne szakadjanak el az órák a valóságtól, ne legyenek "szárazak", csak szorosan véve a tananyagra koncentráltak, hanem legyenek gyakorlatiasak is.

Fontosnak tartom, hogy a tanár ne csak képletesen szólva "a katedráról" beszéljen a diákjaival, hanem emberközelből tanítsa őket, legyen ne csak tanár, hanem egyszersmind "magánember" is az iskolában.

Tehát legyen személyesebb a kapcsolat, ne csak tanítsanak, neveljenek is a középiskolában, persze már az általánosban is.

Sok kritika éri alappal, vagy alaptalanul a mai középiskolás korosztályt amiatt, hogy rendkívüli szinten, módon értenek, kötődnek a mai "kütyükhöz", de nincs gyakorlati érzékük, pl. nem tudnak egy szöget sem beverni, hogy a klasszikus példánál maradjak.

Nincs előttük generációs minta, ezért valószínűleg arra a tanárukra tudnak "felnézni" aki ezekben a dolgokban is előttük jár egy lépéssel.

Pár gondolat !