1867 - Kiegyezés lényege röviden? Fontos!

A kiegyezés

Az Osztrák- Magyar Monarchia berendezkedése: Az Osztrák- Magyar Monarchia dualista (kétközpontú), két, belpolitikailag szinte független állam közös uralkodóval, közös külképviselettel, de egyetlen hadsereggel. Központja Bécs és Budapest. A két országnak egymástól független, önálló törvényhozó, végrehajtó és közigazgatási szerve volt. Közös az uralkodó személye (osztrák császár és magyar király), a külügy, a hadügy és e két tárcát fedező pénzügy. A közös ügyeket az osztrák birodalmi gyűlésből és a magyar parlamentből választott delegátus intézte. A közös ügyek kölcsönös függőséget okoztak a birodalom két része között. Az alkotmányos monarchia szellemében az uralkodó jogai: a hadsereg vezetése, a hadüzenet, a kormányprogram elfogadása, a parlament feloszlatása. A parlamentarizmussal szemben jelentős felségjogok védték a birodalom és a Habsburg-ház nemzetek feletti érdekeit. A kormányok kinevezésén túl, a törvények szentesítése előtt szükséges volt a javaslatok előzetes királyi jóváhagyása is. A közös „császári és királyi hadsereg” vezetése mindvégig az uralkodó hatáskörébe tartozott. A politikai kiegyezést 10 évente felülvizsgálandó gazdasági kiegyezés egészítette ki. Vámunió jött létre, a közös költségekre kvótát állapítottak meg (70:30 arányban).

A kiegyezés értékelése: A kiegyezés két egyenrangú fél reális kompromisszuma volt, mellyel kibontakozhatott Magyarország gazdasági felvirágzása és polgári átalakulása. Hátránya, hogy a szlávokat kihagyva, a birodalom két legerősebb nemzete között kötettett, ami előrevetítette Kossuth Deákhoz írt híres Kasszandra-levelének jóslatát az Osztrák- Magyar Monarchia későbbi felbomlásáról. Az osztrák és magyar vezető csoportok saját osztály- és nemzeti érdekeiket realizálták a soknemzetiségű államokban. Egyik fél sem rendelkezett saját államában etnikai többséggel, a vallási megosztottság és az eltérő fejlettségű területek is bonyolították a helyzetet. A nemzetiségi törekvéseket a magyar politikusok felismerték, de megérteni nem tudták. A kiegyezés után átalakultak a pártviszonyok is. A közjogi szempont volt a döntő: a kiegyezéshez való viszony kérdése. Ugyanakkor kiújuló feszültségek keletkeztek osztrák-magyar viszonyban is. A magyar politikai vezetés minden más megoldást elutasított. Az esetleges trializmus (szlávok bevonásával háromközpontúság) vagy föderalisztikus átalakítás elfogadhatatlan volt számukra. A nagyhatalmak az I. világháború végéig az európai egyensúly szempontjából szükségesnek tartották a Monarchia létét.