Milyen versei vannak József Attilának, amiben megemlíti a szüleit?

S mint édesanyám, ringatott, mesélt

s mosta a város minden szennyesét.

/A Dunánál/Anyám kún volt, az apám félig székely,

félig román, vagy tán egészen az.

Anyám szájából édes volt az étel,

apám szájából szép volt az igaz.

Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.

Elszomorodom néha emiatt -

-ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,

ha majd nem leszünk! ..." - megszóltanak.

/A Dunánál/

TISZTA SZÍVVEL

Nincsen apám, se anyám,

se istenem, se hazám,

se bölcsőm, se szemfedőm,

se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,

se sokat, se keveset.

Húsz esztendőm hatalom,

húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,

hát az ördög veszi meg.

Tiszta szívvel betörök,

ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,

áldott földdel elfödnek

s halált hozó fű terem

gyönyörűszép szívemen.

Flórának című versben (1937).

„Csak most értem meg az apámat, / aki a csalárd tengeren / nekivágott Amerikának. / Csak most, hogy uj világba tartok. / Flórám az én Amerikám...

Hűha! Ez utóbbiról nem is tudtam, pedig akkoriban nagyon érdekelt, így én is köszönöm! :)

Így most beírtam a Google-ba, eszerint a Flórának című egy másik vers, az idézet címe: "Csak most...". Mindenképpen nézz utána, mert nagyon érdekes, és még többet is megtudsz ha tovább olvasod!