Nem akarok többé debreceni diák lenni! Fogalmazás?

Nem akarok többé debreceni diák lenni

Másodikos voltam a Debreceni Református Gimnáziumban, amikor rosszra fordultak a dolgok körülöttem.

nagyon büszke voltam, amikor a gimnázium diákja lettem, szüleim is örültek ennek.

Első évben még Törökéknél voltam kosztos diák, náluk laktam és étkeztem, de másodiktól kezdve már a kollégiumba is felvettek.

Azért kijárhattam a városba, pénzkereső foglalkozásom is lett nemsoká. Nagy úr ajánlotta Pósalakyt, a vak öregurat, akinél naponta felolvastam délután az újságból.

Ő kért meg egy lottószelvény kitöltésére, de a reskontó elvszett.

Az igazi bajok ekkor kezdődtek. Nem tudtam, nem emlékeztem rá, hol veszthettem el ? Sajnos csak később derült ki, hogy Törökéknél jártam látogatóban egy vasárnap délután, amikor János úr elkérte tőlem, de nem adta vissza.

Amikor kiderült, hogy nyertes szelvényről van szó, már hazugságba is keveredtem, mert az igazat nem mertem megmondani az idős Pósalaky úrnak. Először csak én magam, és barátaim kezdtünk nyomozásba, de sikertelenül.

A lényeg, hogy a gimnázium igazgatóját is megkereste a rendőrség az eltűnt reskontó miatt, sőt Viola kisasszony is bevádolt nála, hogy tudtam húga, Bella kisasszony szökéséről.

Ekkor csaptak össze a fejem felett a hullámok, már nagyon rosszul éreztem magam.

A tanári bíróság előtt pedig végleg összeomlottam.

Azt sem értettem, miért faggatnak, mit kérdeznek tőlem, teljesen összezavarodtam.

Nem tudtam megvédeni magam, csak azt hangoztattam, nem vagyok bűnös, nem csináltam semmi rosszat.

De nem hittek nekem !

Pedig az osztályfőnököm és a tanáraim jól ismertek, már második éve jártam a gimnáziumba, jó tanuló voltam, soha semmi baj nem volt velem.Szorgalmas voltam, Doroghy Sanyikát is tanította latinra, helyesírásra, matematikára. Pénzkereső ember voltam diák létemre. Még szüleimnek is küldtem haza a keresetemből, persze ezt is félreértették. Arról is faggattak, honnan volt pénzem ?

Szerencsére Géza nagybátyám megérkezett Debrecenbe és tisztázott a tanárok és az igazgató előtt.

De ekkor már elhatároztam és meg is mondtam, nem akarok többé debreceni diák lenni!

Túl sokat bántottak, nem figyeltek eléggé rám.

Úgy gondoltam, egy másik iskolában, egy másik városban majd "új életet " kezdhetek.

Újra megmutathatom, hogy jó gyerek vagyok, jó magaviseletű, szorgalmas, igyekvő diák.

Sokat szenvedtem, bele is betegedtem abba, amivel megvádoltak de főlelg abba, hogy nem hittek nekem.

Végül kiderült az ártatlanságom, Géza bácsinak hála, de neki is megmondtam, nem akarok Debrecenbe járni tovább.

Ő megértett ! Elvitt Sárospatakra, abba az iskolába, ahol ő tanított. Vele lakhattam, tudott vigyázni rám ezután.

Többé nem keveredhettem bajba, nem voltam egyedül.

A debreceni élmények mély nyomot hagytak bennem, amit igyekszem majd elfelejteni. A barátaimat sajnálom itt hagyni, akik a bajban is mindvégig mellettem álltak és próbáltak segíteni.

Szia !

Örülök, ha Te is fel tudtad használni a fogalmazást.

Kicsit átírhatod, hogy a saját stílusod érvényesüljön !