Valaki írna nekem egy fogalmazást vagyis jellemzést Jókai Mór:A kőszívű ember fiai regény két szereplőjéről:Baradlaynéról és Plankenhorst Alfonsinéról!?

Hova jutott a vilag..

Baradlayne: kedves asszony,a fiait felti. Urat elvesztette,ozvegy.

Alf.: nagy kiralykisasszony. Egyik baradlay fiu tetszik neki. A tortenet vegere lecsuszik a szegenysegi sorba.

14/L

Ennel tomorebb?

Asd el magad

A regény ismétlődő, vissza-visszatérő motívuma (cselekményeleme) Baradlay Kazimir és Baradlayné nagy „túlvilági” összecsapása. A regény szövegében az özvegy egy-egy döntése során kezd el vitatkozni kőszívű férjével az aranyos keretbe foglalt, életnagyságú arckép előtt (Az aláhúzott sorok; Napfény és holdfény; A kőszívű ember előtt; A kőszívű ember felel). Valójában ez az egyoldalú (monologikus) perlekedés egyfolytában azóta tart, hogy a haldokló kimondta a következő mondatokat: „Lelkemet önre hagytam, s az nem fogja önt elhagyni soha; az számon kérendi öntől minden reggel, minden este: hogyan töltötte ön be azt, amit önnek végső órámban meghagytam.” Baradlayné mindvégig saját lelkiismeretével küszködik. Szentül hisz saját elveinek, eszméinek, döntéseinek igazában, mégis lelke legmélyén alig-alig tudja elfojtani kételyeit, aggályait. Ujjongó örömmel mutatja fel az arcképnek Ödön és Aranka mennyországi boldogságát, öntudatosan utasítja vissza a szemrehányásokat a nemesdombi kolerakórházban. Jenő halálakor az összetört, porba sújtott anya keserű vádaskodással illeti férjét, s megalázottan már csak azért rimánkodik, hogy a halott ne vigye el a többi gyermekét. „Nem küzdök veled, meghódolok” – adja fel a harcot a fájdalmában vergődő asszony, s ezzel mintha a „vereségét” ismerné el. „Mindennap, de mindennap ott fekszik a fiavesztett özvegy arccal a földre borulva a kőszívű ember arcképe előtt. – Monomániája kezd lenni ez a harc egy festett képpel.” Richárd kiszabadulása véget vet a kettejük között folyó küzdelemnek: a legkisebb fiú a túlvilágon – önfeláldozásával – kibékítette a szülőket. Az özvegy „megcsókolja a festett arckép kezét. A kezet, mely megbocsátott, a kezet, mely nem sújtott többé.”

[link]

---------------------------------------------------

Szép bécsi bárólány. Fiatalon félrelépett, teherbe esett Palvicz Ottó ezredestől. Anyja segítségével a botrányt sikerült elkerülnie, a megszült fiút dajkaságba adta, majd nyomát vesztette. Mivel csábítója nem vehette feleségül, majd utóbb már nem volt hajlandó, csak ha gyermeküket fölleli,Alfonsine magába bolondította a naiv Baradlay Jenőt. Ám őt a kitűzött kézfogó előtt egy nappal anyja rávette, hogy térjen vissza Magyarországra. A két bárónő a forradalom időszakában kokárdát tűzött, és a felkelők hadiszállásává tette házát, így sikerült a naiv forradalmárok minden tervét idejében tudatniuk a császári udvarral. A házuknál nevelkedett és cselédsorban tartott rokonlány, Liedenwall Edit Alfonsine-nak és anyjának minden mesterkedése ellenére Baradlay Richárd menyasszonya lett, és utóbb az ő fondorlatos számításaikat áthúzva sikerült megmentenie szerelmese életét.

Amikor Alfonsine megtudta, hogy Palvicz Ottó csatában elesett Richárd kezétől, szörnyű bosszút esküdött. A magyar szabadságharc bukása után személyesen járt közben Haynaunál, hogy Richárdot halálra ítélje, ám rosszul számított: a mindenható táborszernagy egy szeszélyes pillanatában megkegyelmezett neki s vagy egy tucat halálra ítéltnek. Edit férjhez ment szerelméhez, s ezzel Alfonsine elesett egy hatalmas örökségtől, amelyet ő kapott volna meg, ha amannál előbb sikerül tisztességes házasságra lépnie. Azért Alfonsine még megtette a tőle telhetőt, előbb elidegenítette saját fiát, Palvicz Károlyt nevelőapjától, Richárdtól, aztán magához édesgette, de rövidesen ráunva ellökte a gyereket. Maradék vagyona elúszott, anyját, annyi gonosztette ihletőjét és támogatóját bolondok házába csukatta; végső nyomorra jutva fiához fordult, aki elszökött előle, s ő Baradlayné irgalmából egy alapítványi kórházban kapott ágyat végnapjaira.

Alfonsine romantikusan szélsőséges figura, angyali szépsége mögött egy fúria démoni rosszakarata lapul. Jéghideg számítás irányítja minden lépését; gonoszságának, főleg ami Edittel való bánásmódját illeti, nagyon is nyomós anyagi háttere van. Nagy szenvedélyek feszítik, de ezek mind negatív, pusztító érzések: gyűlölet, káröröm, bosszúvágy.

[link]