Hol van ebben a költői eszköz?

Ennyire nem megy? Ebben kismillió költői eszköz van. Ha mást nem, a megszemélyesítést illene felismerni... Szóval:

/Világos éj volt/ - ellentét

/Halványan járt a megszakadt felhőkben/ - megszemélyesítés

/Miként a bús hölgy, aki férjinek

Sírhalmát keresi a temetőben/ - Hasonlat, de inkább metafora, a megszakadt felhők a temetőt, sírokat szimbolizálják. A halvány, bús hölgy pedig a Hold. A Holdat egyébként sokszor hasonlítják női alakhoz, kereshetsz rá példákat, ez egyfajta visszatérő motívum a költészetben.

/Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön,

S vett a füvektől édes illatot./ - megszemélyesítés és metafora. Olyan a szellő, mint egy kereskedő, hisz magával hozza a füvek illatát (megvásárolja őket).

A vers végig lassú, vontatott ütemű, amire a következő szavak utalnak: "jár", "keres", "lassacskán", "szekér".

Van egyfajta komor hangulata is, valamint végig csend övezi a leírt környezetet. Egy nyugodt, mégis elszomorító környezetet írt le a költő.

A versben uralkodik a szinesztézia, vagyis több érzékszervünkre hat egyidejűleg. "Világos", "halvány" a szemre, "szellő" a tapintásra (arcra), "édes illat" pedig a szaglásunkra. Az egyetlen érzék szerv, ami hiányzik az a hang, de mint előbb leírtam, ez szándékos, ugyanis ezzel érzékelteti a leírt táj búskomor, csendes, vontatott hangtalanságát.