Arany János: Toldi 11. ének tartalom megfogalmazása?

Szia !

Legyőztem a csehet c. fogalmazáshoz

Minden vágyamat valóra válthattam édesanyámnak köszönhetően, aki most is gondoskodott rólam.

Bence, az öreg szolga rám talált a temetőben s így a cipóban elrejtett 100 aranyat is megkaptam.

A napok óta tartó bolyongásnak, éhezésnek vége szakadt, egy csárdában végre megpihenhettünk, éhünket, szomjunkat is olthattuk a hű szolgával.

Hajnalban útra keltem, hogy lovamnak, Rigónak fényes szerszámokat, magamnak a cseh vitézzel való bajvíváshoz ruhát, fegyvereket vásároljak.

Csónakon átkeltem a Duna jobb partjára, és Buda legjobb kovácsa által készített páncélt, kardot, pajzsot, gerelyt, lándzsát, buzogányt vettem. Dolmányt is díszes ruhát is vennem kellett még, a cifra dolmányt arany paszomány borította.

Mialatt időmet a vásárlással töltöttem, Bence lemosta az út porát kedvenc lovamról. Rigó fényes, fekete szőre csak úgy csillogott a reggeli napfényben. Lóra pattantam, és a partra vágtattam.

Buda felől szintén hatalmas paripán a cseh bajnok közeledett, a pesti oldalon, ahogy megláttak, üdvrivalgásban törtek ki az emberek.

Hiszen hét napja nem talált legyőzőre a cseh, most végre azt látták, hogy kihívója akadt.

Sisakomról a fehér tollat a király vitézeinek nyújtottam, ők kicserélték ezt a cseh vörös színű tollával.

Ez jelentette, hogy mindketten elfogadtuk a kihívást.

Gyors hírnökök a budai várba vágtattak, hogy a bajvívó helyre hívják a királyt és a nagyurakat, megszemlélni a küzdelmet.

Ezután csónak indult velem a pesti, a csehvel a budai oldalról, hogy bennünket a helyszínre vigyenek. Én a csónakot egy rúgással visszalöktem a folyó közepéig.

A cseh meg is kérdezte, miért tettem ? A bajvívást csak egyikünk éli túl, egy csónak pedig elég egy embernek,- válaszoltam.

A budai parton sátrak hosszú sora állt, a legdíszesebb a királyé volt. Körülöttük tömérdek ember várakozott.

Korlátok fogtak közre egy hatalmas teret, itt kellett megmérkőznöm a cseh vitézzel.

Nemcsak magam miatt akartam legyőzni őt. Megfogadtam a temetőben a fiait sirató özvegynek, hogy bosszút állok a gyilkoson.

Én is le akartam mosni magamról a gyilkosság vádját, jóvátenni szörnyű vétkemet. A malomkővel akaratom ellenére oltottam ki egy ártatlan ember életét.

A cseh vitéz fennhéjázva, magát dicsőítve állt meg a korlátok között.

Én a köszöntést mindjárt azzal kezdtem, hogy a kézfogásnál oly erővel szorítottam meg vaskos markát, hogy ujjai hegyéből folyni kezdett a vér.

Ezzel már jeleztem hatalmas erőmet, hogy megfélemlítsem.

Majd csak úgy, puszta kézzel, rángatni kezdtem, mire a cseh már könyörgőre fogta a dolgot.

Azt kérte, kíméljem meg az életét, minden vagyonát nekem adja.

Elfogadtam az ajánlatát, de a felkínált javakat a szegény özvegynek szántam, akinek fiait megölte a cseh.

A bajnok mindenbe beleegyezett, csak hogy mentse életét. Ám amikor a csónak felé indultunk mindketten, kardjával orvul felém szúrt, ezt nem tűrhettem.

Kicsavartam kezéből a fegyvert, és egyetlen suhintással elválasztottam fejét a törzsétől.

Felmutattam a kard hegyére tűzött fejet. A Duna két partján álló tömeg hatalmas rivalgása kísérte tettemet.

Örömöm határtalan volt, legyőztem a csehet, bosszút álltam az özvegy fiaiért, és bebizonyítottam, hogy többre vagyok képes, megérdemlem, hogy a király vitéze legyek.

Édesanyám arcáról is letöröltem a könnyeket, amelyeket értem hullatott, és elindultam azon az úton, amelyen édesapám is járt.

Talán sikerült összefoglalnom a lényeget, fogalmazd azért át a saját szavaiddal, a megadott terjedelemben !