Ady Endre- Sípja régi babonának verselemzést honnan tudnék szerezni?

Sípja régi babonának (alcíme: Bujdosó magyar énekli)

A vers helyzetdal: a költő egy elbujdosni készülő, hazáját örökre elhagyó kuruc szegénylegény sorsába képzeli magát. A vesztett ügy katonája zokogja el a maga bánatát, népe iránt érzett átkozódó szeretetét.

Az egész költemény az indulás, az eltávozás pillanatának hangulatát ragadja meg. Groteszknek hat az első strófa helyzetképe: a vásár kavargó, zajos forgatagában a menő félben lévő kuruc magányosan, halkan siratja "bort nyakalva" önmagát és a magyar népet. A kilátástalanság lesz úrrá: céltalanul indul "bús világgá". Ezt az érzést próbálja tompítani, borba fojtani - hiába.

A 2, versszak fokozza a hazától, a néptől való elszakadás fájdalmát. A bor mámora nem adott enyhülést. A fülébe sípoló nóta egyszerre fejezi ki a nép és a lírai hős kétségbeesését.

Ez a tehetetlen kétségbeesés csap át (3. vsz.) keserű átkozódásba, a szabadságra érdemtelen, gyáva, lankadt nép ostorozásába. A ragaszkodó szeretetet túlzó vádaskodás váltja fel, s ez oldja a lélekben az elszakadás, a hazátlanná válás kínját, s igazolja, megerősíti a veszett néptől, veszett földtől való menekülés szándékának véglegességét.

A vers mondanivalója a menekülés, a hátat fordítás a hazának. Ez azonban csak a vers egyik jelentésrétege. Ennek ellene mond a költemény zenéje, a ritmusban magbúvó szerelmes vallomás. Régi népies sorfajból, felező nyolcasokból építi fel - félrímekkel - Ady a hatsoros strófákat.Valamennyi sor tökéletesen hibátlan csengésű: a sormetszet, az ütemhatár egyetlen esetben sem esik szó belsejébe. Ez a tiszta és ősi magyaros forma hívet tükrözi a népével és hagyományaival szorosan összefonódó költő szemléletét. A ritmus élénk lüktetését fokozzák az első két strófában sűrűn felhangzó alliterációk. Az elszakadni nem tudásról közöl rejtett üzenetet az issza-vissza rímpár is. Egy közismert népdal rímeit használja itt Ady: "Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak szíve vissza." Az eltávozással szemben az ellentétes irányú mozgást, a visszatérést hangsúlyozza a vers dallama: a lélek visszavágyik a veszett nép veszett földjére.

A háború felé haladó történelem érlelte meg a költőben a nemzethalál hatalmasra növesztett kozmikus vízióját. A költő próféták új szavával hirdeti, hogy el kell pusztulniuk azoknak a népeknek, melyek nem képesek sorsukat alakítani. Maga is vállalja népének elkerülhetetlen sorsát, a pusztulást.

(Mi lenne, ha megírnád? ><)