A kőszívű ember fiai?! Nagyon fontos! Ne rövid válaszokat írjatok kérlek szépen!

Szia !

2.3.5.

A királyerdei csatában, amely a híres isaszegi ütközet volt a szabadságharcban, /1849./ az osztrákok és a magyarok harcoltak egymással. A magyarok győzelmével végződött.

Ebben a csatában párbajozott egymással Richárd és Palvicz Ottó osztrák őrnagy. /Tehát ők a csata főszereplői a regényben/

Mindketten lóhátról, karddal rontottak egymásnak. Régen készültek a párbajra, Palvicz a Kárpátok láncain át végig a nyomában volt a magyar huszároknak, akiknek parancsnoka Baradlay Richárd huszárkapitány volt.

A karddal egymás fejére sújtottak nagy erővel. Richárd csapása volt az erősebb, súlyos sebet ejtett az őrnagy fején, ő maga könnyebben sérült meg, de mindketten leestek a lóról és elvesztették eszméletüket.

Pál úr, Richárd tisztiszolgája a nagy kavarodásban, a megvadult lovak patái elől saját testével védte meg "gazdáját". Az idős katona meghalt, Richárd megmenekült.

A párbaj után egy malomban tértek magukhoz a küzdők.

Palvicz már haláltusáját vívta.

Arra kérte ellenfelét, Richárdot, hogy hallgassa meg titkát és hajtsa végre utolsó kívánságát.

A huszárkapitány lovagias ellenfél volt, megtartotta Palvicz titkát és adott szavát.

Palvicznak,aki Plankenhorst Alfonsine szeretője volt, van egy eltitkolt gyermeke, Károlyka.

Az anya házasságon kívül, ami akkor nagy szégyennek számított, szülte meg titokban gyermekét. Még az apa elől is rejtegette, nem árulta el hollétét. Nyomorúságos körülmények között nevelkedett a kisfiú, egy árvaházban.

Palvicz régen kereste, de nem találta gyermekét.

Haláltusájában arra kérte Richárdot, hogy kutassa fel és nevelje fel rangjához méltóan a kisfiút.

A csata után a huszárkapitány nyomára bukkant a gyermeknek, akit betegen, nyomorban talált meg.Amikor a szabadságharc véget ért, és a börtönből is szerencsésen szabadult, felkereste a Plankenhorst házban Editet.

Nénjei tiltakozása ellenére elhozta őt a "fogságból" összeházasodtak, s sajátjukként nevelték fel a kis Károlykát.

Azért volt lovagias Richárd és Ottó viselkedése, mert bár ellenségek voltak, más-más oldalon, más-más ügyért harcoltak, mindvégig becsületesek maradtak egymással szemben. Tehát mondhatjuk, nem ellenségek, inkább ellenfelek voltak, akik betartották a "játékszabályokat".

Nyíltan, test a test ellen álltak ki egymással párbajozni, és az ügyesebb, a rátermettebb győzött, Richárd személyében.

Palvicz pedig megbízott annyira ellenfelében, hogy még legféltettebb titkát, gyermeke életét is rábízta.

Sajnos mennem kell, folytatom holnap, ha még szükséged lesz a válaszokra.

4.

Jenő döntése azért a legnagyobb fordulat a regényben, mert őt álmodozó, félénk, félszeg, határozatlan embernek ismertük meg a történet folyamán.

Nem fogott fegyvert a szabadságharcban, de ezt megelőzően, a bécsi forradalom idején sem igazán volt tisztában a helyzettel, mit kellene tennie, elveszett emberként viselkedett az események sodrában.

Hazatért Magyarországra, végig a családi birtokon maradt, Ödön feleségével, gyermekeivel és anyjával a "háttérben" vészelte át a válságos időket.

Amikor megérkezett a hadbíróság elé idéző levél, a végzetes névcsere miatt ő vette át, bátyja Ödön helyett.

Ekkor döntött először határozottan, percek alatt szánta el magát önfeláldozó tettére.

Elszántan érvényesítette akaratát, anyjával szemben sem gyengült el, tudta, mit kell tennie.

Vállalnia kell bátyja helyett a szabadságharcban való közreműködés következményeit, meg kell mentenie, hiszen neki családja, gyermekei voltak.

Ezzel a tettével mindenki fölé magasodik jelleme a regényben.

A hadbíróság előtt Ödön minden "bűnét" bevallotta, határozott válaszokat adott, nehogy szembesítésre kerülhessen sor, mert akkor lelepleződött volna.

Golyó általi halálra ítélték. Utolsó kívánsága az volt, hogy szeretteitől levélben elbúcsúzhasson.