Valaki segítene az irodalom háziban Bánk bánnal?

A mű keletkezéstörténete

Az Erdélyi Múzeum című folyóirat 1814-ben drámapályázatot hirdetett. A pályázati kiírást Döbrentei Gábor (1785-1851), az Erdélyi Múzeum szerkesztője fogalmazta meg Eredetiség s jutalomtétel címmel. „A tárgy históriai, hősi legyen. Választhatja a poéta vagy a magyar históriából, vagy akármely másból is” – állt a kiírásban. Döbrentei a XIII. századi Bánk bán-történetet is megemlítette a lehetséges témák között. A határidőt 1815 szeptemberére jelölték meg, de ezt időközben meghosszabbították. A tervek szerint az Erdélyi Múzeum két pályaművet jutalmaz meg (az elsőt 700, a másodikat 300 forinttal), és a jutalmazott drámákat kinyomtatják, majd be is mutatják a Kolozsváron megalakuló új színházban.

1815 nyarára elkészült Katona József Bánk bán című drámája. Korábbi drámafordításai- és –átdolgozásai, valamint önálló színpadi művei feltehetően kellő előgyakorlatot jelentettek műve megírásához.

Katona, aki különösen nagy érdeklődést mutatott a történelem iránt, és akit különösen érdekeltek az uralkodók elleni felkelések, történelmi tanulmányaiból merítette a dráma témáját. Történelmi tény, hogy II. András (Endre) Árpád-házi király uralkodása idején (1205-1235) főúri összeesküvés zajlott le, amelynek részeként 1213. szeptember 28-án a pilisi erdőben megölték a király hitvesét, a merániai származású Gertrúdot. Feltételezések szerint az összeesküvés szervezője a Bor nemzetség leszármazottja, Benedek (más elnevezések szerint Bánk, latinos néven Bancbanus) bán volt. Katona témaválasztásában feltehetőleg nemcsak a történelmi érdeklődés játszhatott szerepet, hanem a reformkor küszöbén elterjedő politikai közhangulat is, amely később, a húszas években a „haza és haladás”, a nemzeti függetlenség és a polgári átalakulás igényévé teljesedett ki.

A téma adta irodalmi lehetőségeket nem Katona József fedezte fel elsőként. A Bonfini és Heltai által megírt krónika nyomán már korábban keletkezett német, majd angol nyelvű dráma (Hans Sachs, Lillo), históriás ének (Valkai András), regény, ballada, drámai költemény is. Katona korában a magyar Kisfaludy Sándor, Horváth József Elek és Boér Sándor, valamint az osztrák Grillparzer írt drámát Bánk bán történetéről. Munkájukhoz mindannyian történelmi forrásokat használtak fel.

A történetet Kézai Simon, majd Bonfini és Heltai krónikája és Pray György 18. századi történeti munkája is megőrizte. Pray szerint Gertrudis pusztán politikai összeesküvésnek esett áldozatul (Péter főispán, illetve Simon és Mihály bán voltak a gyilkosai), szemben a korábbi krónikákkal, amelyek szerint a merénylet hátterében személyes indokok is vannak, nevezetesen Bánk feleségének meggyalázása.

Katona mindkét indokra figyelemmel volt a Bánk bán című drámában, de a történeti forrásokat művészi önállósággal kezelte. Művében a királyné gyilkosául Bánkot tette (így kapcsolva össze a nemzeti sérelmeket a bán családjának becsületbeli sérelmével), de Bánk cselekedetének hátterébe megrajzolta Péter (Petur) és összeesküvő társainak alakját is. A történelmileg hiteles figurákat élettel töltötte meg, jellemvonásaikat és cselekedeteiket igyekezett lélektanilag is megalapozni. A bojóthi menekültekről Kézai tett említést krónikájában, Katona ebbe a háttérbe helyezte bele Melinda karakterét. A Melinda becsületét meggyalázó meráni ifjúként megrajzolta Ottó alakját, noha a valóbani erőszaktevő feltehetőleg az egyik fivér, Berchtold kalocsai érsek volt. A szerző által kitalált alakok is szerepelnek a műben: Izidóra, Biberach és Tiborc.

Katona József valószínűleg tudta, hogy műve új utakat tört a magyar drámairodalomban, de a dráma nem talált visszhangra. 1818-ban kihirdették a pályázat eredményét. A fődíjat Tokody János Bihar megyei szolgabíró nyerte el A pártosság tüze című drámájával, és a díjazottak között szerepel Bolyai Farkas, a híres matematikus két színpadi műve is. A Bánk bán nem kapott említést a kiemelendő alkotások között.

Katona József figyelmét elkerülte ez az eredményhirdetés, de tovább dolgozott a drámáján. Még 1815-ben átadta a művet barátjának, a szintén ügyvéd és drámaíró Bárány Boldizsárnak, hogy az mondjon bírálatot róla., 1816-ban pedig felolvasta a Bánk bánt színész és énekes barátjának, Udvarhelyi Miklósnak. A bírálatok és tanácsok nyomán 1819-ben Katona átdolgozta a Bánk bánt, ez a mű végleges szövegváltozata. Az alkotás azonban nem szólalhatott meg színpadon, ugyanis a cenzúra csak a könyvalakban való megjelenést engedélyezte, mondván, hogy „Bánk bán nagysága meghomályosítja a királyi házét.” Katona drámája így 1820-ban nyomtatott formában jelent meg. Az irodalomtudomány szerint a könyvnek nem akadt olvasója.

Az ősbemutatót Udvarhelyi Miklós jutalomjátékaként Kassán tartották 1833. február 15-én, három évvel a szerző halála után. Melinda szerepét Déryné Széppataki Róza alakította. Ezt követően 1834-ban Kolozsváron, egy évvel később Budán, 1836-ban pedig Debrecenben vitték színre Katona Bánk bánját. A kolozsvári bemutatón a kor híres színésze, Lendvay Márton játszotta a címszerepet. A mű történelmi nevezetességű színrevitele 1848. március 15-én történt Pesten, amikor – Jókai szavaival - : „az egyszer eksztázisba hozott közönségnek nem volt már türelme Petur bánt végighallgatni. Neki a „Talpra magyar” kellett! Mit lehetett tenni, II. Endre fényes udvarának, Bánk bánostul, királynéstól félre kellett állnia...” Az előadás tehát félbeszakadt. A dráma operaváltozatát Erkel Ferenc készítette el 1861-ban, Egressy Béni írta az opera szövegkönyvét. 1976-ban Illyés Gyula átigazította, a mai olvasók számára is érthetőbbé tette Katona drámájának egyes szövegrészeit.