Milyen ünneplésre készül a Baradlay-ház a mű első fejezetében? Ezzel szemben mi történik? Elolvastam a könyvet, de nem tudom a választ.

Mert furcsa idegen szavak vannak a fejezetben.

[link]

A ,,tószt'' szó azt jelenti: pohárköszöntő

[link]

De már nekem is rég volt. Szerintem az öreg Baradlay urat akarták köszönteni (a főhős baradlay-fiúk apját).

Hogy mire, azt megpróbálom ebből az idézetből kivenni:

IDÉZET KEZDŐDIK

„Éljen! Ezer esztendeig éljen!

Ki az, aki olyan sokáig éljen?

„Nagyságos és tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos aranykulcsos és sarkantyús úr; – ura nagy földeknek, falvaknak és városoknak, szíveknek és véleményeknek; vezére és hétválasztófejedelme a leghatalmasabbak szövetségének… a valódi Dalai Láma.”

Azok a tisztelendő és nagy tiszteletű, tekintetes és nemzetes uraságok, kik a hosszú címerterem hármas asztalát körülülik, mind az ő napfényében ragyogó aranyos kétröpűek, kik a mai ünnepélyes napra messze vármegyékből jöttek össze közös találkára, megállapítandók a bölcsen megvitatott értekezlet folytán az arany tisztaságú programot, melynek írott betűi nyomán századokról századokra el legyen látva a világok és nemzetek sorsa és az ivadékok teendője.

E szerencsésen kivívott értekezlet zárjelenete a jelen díszlakoma, melyet Baradlay úr fényes kastélyterme szolgáltat a vezérkapacitások nagyszerű tömegének. Kár, hogy az ünnep hőse nem lehet rajta jelen.

IDÉZET VÉGE

Szóval ahogy kiveszem, ez valami munkavacsora volt, szóval tartottak egy értekezletet, és annak a végén tartottak egy efféle záróköszöntőt a program megalkotójának a tiszteletére. De közben a háziorvos diszkréten kihívta az úrnőt, mert az úr éppen az utolsó óráját élte, csak ezt nem közölték rögtön a vendégekkel.