Hogy lehetne befejezni ezt a történetet?

A feladat: fogyatékosságot megjelenítő irodalmi alkotás. Hát... nem vagyok éppen a csúcson. Szeretnék valami szépet, de elakadtam. Aki tud, kérem szépen, segítsen! :) Negatív kritikát is szívesen fogadok!

Ahogy meghallottam, megfagyott eremben a vér. Ez nem lehet. Érzem, hogy le kell ülnöm. Látom, hogy mozog az orvos szája, de nem fogok fel az egészből semmit. Az én kicsi Annám… Próbálom összeszedni magam.

- És ez már biztos? Soha többé nem fog… - itt elcsuklik a hangom.

- Nagyon sajnálom, asszonyom, minden tőlünk telhetőt…

- Bemehetek hozzá? – szakítom félbe kétségbeesetten.

- Persze – feleli a doktor együttérzően, de a következő pillanatban már el is tűnt.

Szaporán szedem a lépteket az 514-es kórterem felé, de mikor elérem az ajtót, megtorpanok. A kislányom nem láthat így. Letörlöm a könnyeim, melyek észrevétlenül csorogtak le arcomon, és valami mosolyfélét erőltetek magamra.

A szobába lépve éppen az a kép tárul elém, amit soha nem akartam látni.

- Anya? Ugye nem sírsz? – hallom a számomra legédesebb hangot.

- Dehogyis, kicsikém. Bubu hogy van?

- Nem tud repülni – simogatja a világegyetem legrongyosabb plüssmadarát.

- Figyelj csak, bogaram, beszélnünk kell. Ami most történt, sok mindent megváltoztat, de azt az egyet nem, hogy mindennél jobban szeretünk.