Tudtok olyan verset, ami legalább 24 soros, és szerepel benne egy családtag?

Ez pl. pont 24 sor, szerepel benne az anya, de a család nem.

József Attila: Anyám

ANYÁM

A bögrét két kezébe fogta,

úgy estefelé egy vasárnap

csöndesen elmosolyodott

s ült egy kicsit a félhomályban - -

Kis lábaskában hazahozta

kegyelmeséktől vacsoráját,

lefeküdtünk és eltünődtem,

hogy ők egész fazékkal esznek - -

Anyám volt, apró, korán meghalt,

mert a mosónők korán halnak,

a cipeléstől reszket lábuk

és fejük fáj a vasalástól - -

S mert hegyvidéknek ott a szennyes!

Idegnyugtató felhőjáték

a gőz s levegőváltozásul

a mosónőnek ott a padlás - -

Látom, megáll a vasalóval.

Törékeny termetét a tőke

megtörte, mindíg keskenyebb lett -

gondoljátok meg, proletárok - -

A mosástól kicsit meggörnyedt,

én nem tudtam, hogy ifjú asszony,

álmában tiszta kötényt hordott,

a postás olyankor köszönt néki - -

Vagy ez:

Petőfi Sándor: ISTVÁN ÖCSÉMHEZ

Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám?

Gondoltok-e ugy néha-néha rám?

Mondjátok-e, ha estebéd után

Beszélgetéstek meghitt és vidám,

Mondjátok-e az est óráinál:

Hát a mi Sándorunk most mit csinál?

És máskülönben hogy van dolgotok?

Tudom, sokat kell fáradoznotok.

Örök törődés naptok, éjetek,

Csakhogy szükecskén megélhessetek.

Szegény atyánk! ha ő ugy nem bizik

Az emberekben: jégre nem viszik.

Mert ő becsűletes lelkű, igaz;

Azt gondolá, hogy minden ember az.

És e hitének áldozatja lett,

Elveszte mindent, amit keresett.

Szorgalmas élte verítékinek

Gyümölcseit most más emészti meg.

Mért nem szeret ugy engem istenem?

Hogy volna mód, sorsán enyhítenem.

Agg napjait a fáradástul én

Mily édes-örömest fölmenteném.

Ez fáj nekem csak, nyúgodt éltemet

Most egyedűl ez keseríti meg.

Tégy érte, amit tenni bír erőd;

Légy jó fiú, és gyámolítsad őt.

Vedd vállaidra félig terheit,

S meglásd, öcsém, az isten megsegít.

S anyánkat, ezt az édes jó anyát,

O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!

Mi ő nekünk? azt el nem mondhatom,

Mert nincs rá szó, nincsen rá fogalom;

De megmutatná a nagy veszteség:

Ha elszólítná tőlünk őt az ég...

E néhány sorral érd be most, öcsém.

Én a vidámság hangját keresém,

És akaratlan ilyen fekete

Lett gondolatjaimnak menete;

S ha még tovább fonnám e fonalat,

Szivem repedne a nagy kín alatt.

Más levelem majd több lesz és vidám.

Isten megáldjon, édes Pistikám!

De amúgy rengeteg ilyen vers van...

Arany János "Mátyás anyja"-

Petőfi "Füstbe ment terv" (az édesanyja szerepel benne)

"S a kis szobába toppanék Röpült felém anyám S én

csüggtem ajkán szótlanul"

Arany J "Rozgonyiné"

"Hová, hová, édes férjem?

"Megyek a csatába"-

Petőfi "Szüleinm halálára"

(Apja, anyja előfordul benne)

Szabó Lőrinc

"Lóczi óriás lesz"

Veszekedtem a kisfiammal