Petőfi Sándor Az év végén című versének elemzése?

most nincs előttem a konkrét vers, de általánosan használható séma elemzéshez:

pár sor a szerzőről, esetleg aktuális életrajzi, történelmi háttérről

műfaj és annak jellemzői

rímképlet, egyéb formai jellemzők (pl versszakokra van-e tagolva)

aztán tartalmi elemzés, például a szöveg és a cím viszonya (mit vártál a cím alapján., ahhoz képest mit olvastál), meghatározó költői képek, alakzatok (mondjuk ismétlés, refrén, ellentétpárok)

, jellemző-e a téma az adott stíluskoszakra (Petőfinél kb biztosan a romantikára)

lezárásnak meg mondjuk leírod, hogy tetszett-e a vers, és miért (feltéve, hogy a tanárod nem allergiás a személyes véleménnyilvánításra dolgozatban)

remélem tudtam valamennyit segíteni... :)

Van ilyen verse?

Én csak olyat ismerek, hogy "Szeptember végén"

Az év végén

Indulsz, pályavégezett év,

Menj... de várj, ne menj magad,

Sötét van a másvilágba'.

Jó lesz egy kis égő lámpa:

Vidd magaddal dalomat.

Megpendítem, régi lantom,

Megpendítem húrjaid;

Már régóta vagy te nálam,

Sokat szóltál... megpróbálom,

Tudnál-e még valamit?

Ha valaha szépen szóltál,

Most legyen szép éneked;

Légy méltó neved hiréhez,

Tedd még ünnepibbekké ez

Ünnepélyes perceket.

És ki tudja? tán utósó,

Legutósó lesz e dal;

Tán ha téged most leteszlek,

Többé majd föl sem vehetlek,

Hangod, életed kihal.

A hadistenhez szegődtem,

Annak népéhez megyek;

Esztendőre hallgat a dal,

Vagy ha írok, véres karddal

Írok költeményeket.

Zengj tehát, zengj, édes lantom,

Zengd ki, ami benned van,

Szólj vadúl, és szólj szelíden,

Ragyogóan és sötéten,

Szomorúan és vigan.

Légy vihar, mely haragában,

Ősi tölgyeket szakít,

Légy szellő, mely mosolyogva

Csendes álomba ringatja

A mezők fűszálait.

Légy tükör, melyből reám néz,

Egész, egész életem,

Melynek legszebb két virága

A mulandó ifjuság s a

Múlhatatlan szerelem.

Adj ki minden hangot, lantom,

Ami benned még maradt...

A nap is midőn lemégyen,

Pazarolva földön égen

Szétszór minden sugarat.

S szólj erősen, lantom, hogyha

Már utósó e dalod;

Hirtelen ne haljon ő meg!

Zengjék vissza az időnek

Bércei, a századok.