Varsó lebombáztatása?

1939-ben (szept.01) a fasiszták elfoglalták Lengyelországot. Két nap múlva Nagy-Britannia és

Francio is belépett a háborúba (Lengyelo. oldalán).

Nyugat-Lengyelo-ot beolvasztották a a német birodalomba.

A zsidó lakosságot gettókba telepítették.

A lengyel ellenállás 1944.aug. 01-én felkelést robbantottak ki. Önerőből akarták felszabadítani Varsót. Nem iskerült.Varsó teljesen elpusztult. Vagyis háromszor rombolták le: 1939-ben, 1943-ban (gettófelkelés) és 1944-ben-

Varsó első bombázása szeptember 1-jén kezdődött.

A legfontosabb civil- és hadiadminisztráció képviselői (a fővezérrel, Edward Rydz-Śmigły marsallal együtt) elhagyták Varsót, és Romániába menekültek.

Magukkal vittek sok berendezést és muníciót.

Hogy megakadályozza a káosz kitörését, a teljes civil hatalmat Stefan Starzyński városi elnök vette át, annak ellenére, hogy hivatalosan nem volt joga ehhez.

A közrend őrzésére felkérte a Polgárőrséget, és egész idő alatt rádiós beszédeiben tartotta a lelket a lakosságban. Szept 09-én a német páncélosok délnyugatról megtámadták Varsót, de a védők Ochota kerületben megállították őket. A helyzet azonban reménytelen volt, a németek akkora sereggel jöttek, hogy előbb-utóbb úgyis elfoglalták volna a várost, főleg, hogy szept 17-én a szovjetek keletről megtámadták Lengyelországot.

Három nappal ezelőtt a németek körbezárták Varsót.

Szept. 17-én leégett a Királyi Vár, 23-án az erőmű. Szept 27-én Varsó megadta magát, okt. 01-jén a németek beléptek a városba. Szeptemberben 31 000 ember halt meg (ebből 25 000 civil) és 46 000-en megsebesültek (ebből 20 000 civil), az épületek 10%-a ment tönkre.

Okt 27-én a németek letartóztatták Starzyńskit és a dachaui koncentrációs táborba vitték, ahol 1943-ban

vagy 1944-ben meghalt (halála pontos dátuma ismeretlen).

Varsó az SS parancsnoksága alatti megszállt város lett. Minden felsőfokú tanintézetet azonnali hatállyal bezártak. A nácik már az első napoktól fogva lelőtték vagy letartóztatták és koncentrációs táborba hurcolták a lengyeleket. A kivégzések főként a Varsó környéki erdőkben (Kampinos-erdőség, Kabaty-erdő) mentek végbe, később nyilvánosan, az utcákon is. A németek a megszállás kezdetétől ún. łapankákat szerveztek – hirtelen körülvettek egy kiválasztott helyet (pl. pályaudvart) és letartóztattak minden ott lévő embert (lengyelül łapać: „fog”). Az elfogottakat koncentrációs táborokba vitték vagy kényszermunkára Németországba. 1943-ban Varsóban is koncentrációs tábort alapítottak, a KL Warschaut. 1944 augusztusáig valószínűleg 200 ezer lengyelt öltek meg ott gázkamrákban. Hitler Varsót náci tarományi központtá tervezte alakítani, innen igazgatták volna a keleten meghódított területeket (ún. Pabst-terv), ezért nem engedte újjáépíteni Varsót az 1939-es hadjárat után.

1940 októberétól fogva Varsó teljes zsidó lakosságát – több százezer főt, a teljes népesség mintegy 30%-át – internálták a Varsói Gettóba. 1941 márciusában 2,6 km²-es területén 500 000 ember lakott, így ez volt a legnépesebb gettó Európában. A zsidókat nemcsak a kivégzések tizedelték meg, hanem az éhség is (a napi fejadag csak 183 kcal volt).[5] 1941 októberétől minden zsidó, aki elhagyta a gettót, és minden lengyel, aki segítette a zsidókat (pl. ételt dobott át a gettó falain át) az életével fizetett.

A varsóiak ellenállással válaszoltak a terrorra: fegyveresen és szabotázs segítségével. Varsó volt a Lengyel Földalatti Állam és Honi Hadsereg (Armia Krajowa – AK) Főparancsnoksága székhelye – mindkettő összeköttetésben állt a londoni emigráns lengyel kormánnyal. Ellenállási mozgalom a gettóban is létezett (Zsidó Harci Szervezet – ŻOB).

Amikor a „végső megoldás” részeként Hitler parancsot adott a gettó megsemmisítésére, a zsidó önvédelmi harcosok 1943. április 19-én Mordechaj Anielewicz vezetésével kirobbantották a varsói gettófelkelést. Annak ellenére, hogy mind létszámban, mind fegyverzetben lényegesen gyengébbek voltak, a gettó három hétig kitartott. Amikor a harcok véget értek, a túlélőket lemészárolták a németek, a vezetők pedig öngyilkosságot követtek el. A felszámolási osztagok parancsnoka, Jürgen Stroop tábornok úgy leromboltatta a gettót, hogy még a házak falai sem maradtak meg. A pusztítás olyan nagy volt, hogy a háború után, a város újjáépítése közben, nem takarították a romhalmazt, hanem talajjal töltötték fel és az ífy kialakított kis dombokra építettek új házakat. Ez ma is jól látható.