Keresztes hadjárat, azon belül a hűbéri állam mit takar konkrétan?

Én is pont ezt tanulom. Nem vagyok egy zseni, de hátha segítek.

másképpen feudális államokat hoztak létre ha ez segít. :D

Szóval a hűbériség egy alá és fölérendeltségi viszony.

A király az összes föld tulajdonosa és azt kiadja az ő területeit (feudum) a hűbéreseinek(vazallus), majd ő kisebb darabokban kiadhatja a földjeit másoknak.

KIRÁLY

/ | \

NB NB NB nagybirtokos

/ | \

KB KB KB középbirtokos

/| \

kb kb kb kisbirtokos

és ehhez van egy mondás is, hogy a király hűbéresének hűbérese nem a király hűbérese.

Mivel a király kiadta a földet bér ellenében, majd a nagybirtokos a középbirtokosak adta ki a területe egy részét, de ő már nem függött a királytól csak a nagybrtokostól

Remélem érthető, ha nem, akkor bocsi én is csak most tanultam. :)

hűbériség: a társadalmi függés azon formája, melyben a hűbérúr földbirtokot adományoz, az adományozott ezért neki hűséggel, katonai, erkölcsi vagy anyagi szolgálattal tartozik. - A hűbéres függés személyhez kötött (a hűbéresem hűbérese nem az én hűbéresem). Ez volt a feudalizmus Ny-Eu-ban kialakult klasszikus formája, mely a hűbérbirtok és a szabad harcosok önkéntes vazallusi viszonyát összekapcsolta. Tört-íróink egy része szerint hazánkban hűbériség nem létezett, a 13. sz: kialakuló, a hűbériséghez hasonló familiaritás nem azonosítható a hűbériséggel, mivel e viszony - az orsz. főhivatalokhoz (nádor, országbíró, erdélyi vajda stb.) hasonlóan - egy-egy családban nem vált örökölhetővé; más részük szerint a familiaritás a hűbériség hazai (esetleg csökevényes) formájának tekintendő, s szerintük a hűbériség kora hazánkban a 13-14. sz. feudalizmus.

feudalizmus (lat. 'hűbériség'): Nyugat- és Közép-Európa politikai-társadalmi rendje a középkorban. - Hasonló formák találhatók szinte mindenütt, de téves a feltételezés, hogy minden nép tört-ében szükségszerűen megjelenő fejlődési fok. - Az ókori róm. műveltség államfogalma a tulajdon és a kormányzás fölött álló érték volt. A feudalizmusban a birtoklás és a kormányzás összeolvadt. A földet birtokló réteg gyakorolta a felségjogokat is. A feudalizmust ált. a germán jog sajátjának tekintik, de valójában a kk. pol-gazd. viszonyaiból fakadt, s benne a korábbi róm. és germán elemek újraértékelődtek. - A róm. birod. hanyatlása után (Kr. u. a 3. sz-tól) az áll. és a törv. fokozatosan sorvadt, velük szemben az ember kezdett érvényesülni. A róm. társad. a személyeket 2 kategóriába: potentes, 'hatalmasok' (nagybirtokos arisztokrácia) és pauperes, 'szegények' (kisbirtokosok, nincstelenek, fölszabadított rabszolgák) sorolta. Az erőszak elharapózása miatt a szegények a hatalmasok oltalma alá húzódtak. Ebből fakadt a 2 csop. tagjainak személyes kapcsolata, melyet patrocinium, fides, amicitiának neveztek; az oltalom alatt állók neve: clientes, suscepti, dediticii divitum. A cs-ok vetélytársat éreztek a patrocinium intézményében, de eredménytelenül támadták, s a Ny-róm. birod. széthullása után a patronátus intézménye irányított. - A frankok és a longobárdok között éltek olyan szabad emberek, akik mások oltalma alatt és szolg-ában éltek. Nevük: ingenui in obsequio regis. A hatalmasok egyik-másika fegyvereseket (buccellarii) tartott a szolg-ában, ami egyébként már a róm. birod-ban is létezett; ugyanez a germánok között a comitatus. - A frank ingenui in obsequio v. pueri in obsequio csop-ban kiemelkedtek a kir. szolg-ban állók, az antrustiones, akikért 3x-os váltságdíjat kértek. Az előkelőknek (optimates) is megvolt a szolgálatukban álló körük, s a puer elnevezés mellett feltűnt a kelta gwas, 'ember, szolga' szóból a vassus is. - A patrocinium létrejöttének megvolt a szóbeli formulája, amit később írásba foglaltak: az oltalom alá lépő tiszteletet és szolgálatot fogadott urának, aki viszonzásul megélhetést és biztonságot adott. - A hatalmasok kezében volt egy másik eszköz is: a föld átadása művelésre tulajdonjogának megtartásával. A földet meghatározatlan időre ingyen v. jelképes ellenszolgáltatásért adták át possidere per beneficium alicuius, 'birtokul valakinek a jótéteményéből'. A föld használatra átadása nem bérbeadás volt tehát, hanem jótétemény. Ezt már a róm. jog is ismerte mint possessio precariat, s ott is időleges, ingyenes, csak az adományozó jóakaratából fakadó birtoklást jelentett. Az Egyh. gyarkolatában is megvolt a föld adományozása in precaria, azaz ált. életre szólóan, minimális ellenszolgáltatásért, per beneficium. - A commendatio és a beneficium 2 intézménye a frankoknál fejlődött ki. Az eredetileg különböző intézmények a 6-8. sz. háborúk miatt a Meroving uralkodók szándékának megfelelően egybeolvadtak. A katonai erő és a tulajdonoshoz hű földművesek gyarapításának szükségéből született a precaria verbo regis rendszere. Kis Pipin és Nagy Károly idején az uralkodó nagylelkűen osztogatta a vazallusoknak a földet. De e vazallusok ekkor már nem védelemre szoruló szegények, hanem a frank arisztokrácia és az udvar tagjai. Nevük vassi dominici és fideles regis. A szolg-ba fogadó hatalmast seniornak mondták. A polgárháborúk kényszerítették a Karoling kir-okat arra, hogy beneficiummal biztosítsák magukat. A kir. vazallusok, hogy vállalt kötelezettségeiknek eleget tehessenek, a kapott földből per beneficium továbbadományoztak, s kialakították a maguk vazallus körét. E vazallusi hálózatnak a Karoling birod-ban nagy szerepe volt. Az uralkodó a birod. minden részében törekedett vazallusokra szert tenni, akik biztosították a katonai szolg-ot, az igazságszolgáltatást és az adószedést. Ebből alakult a feudális állam. - A tart. hivatalnokok, a comites beneficiumai azon a ter-en voltak, ahová joghatóságuk szólt, s ahol a 9. sz: házuk, családjuk, barátaik és híveik éltek. Ugyanezen a ter-en éltek a vazallusaik, kiknek szolgálatai részét képezték hivataluk jövedelmének. - Maga a hivatal (a honor) is beneficium jelleget öltött, mert a kir. a hivatali hatalom szimbólumát ugyanolyan formaságok között adta át, mint ahogy a vazallust a beneficiumba iktatták. 877: Kopasz Károly capitularéja szerint a honor és a beneficium e hasonulása már megtörtént, s a 9. sz: a ppségek és az apátságok is hasonlóvá váltak a beneficiumhoz. - A Karoling uralkodók vazallusi pol-ja nem hozta meg a várt eredményt. Az úr és a vazallus közti kapcsolatok ui. erősebbek voltak a kir. és alattvalói kapcsolatánál, s konfliktus esetén a vazallusok urukkal együtt fordultak szembe a kir-lyal. Ezáltal a beneficiumra épülő vazallus rendszer bomlasztóan hatott az államszervezetre: a kirság fennmaradt, de a hatalom a feudális rendszer csúcsain álló hg-ek kezébe került. A vazallusi-beneficiumos rendszer érvényességéhez hozzátartoztak az ünnepélyes formák.

- A vazallus (miles) és az úr (dominus senior) közötti kapcsolat a felajánlás és az eskü által jött létre. A fölajánlást a kezek összekulcsolása fejezte ki: a vazallus fedetlen fejjel, fegyvertelenül térdelt az úr előtt, s kezét a kezébe tette. A kérdésre, hogy akar-e az úr embere lenni, a válasz: „akarok”. A vazallus hűségesküt tett az evang-ra, s végül békecsókot váltottak. - Lombardiában a fölajánlást rövid ideig gyakorolták, a kapcsolat az esküvel létrejött. Az úr a beneficium jelképeként átadott egy rögöt a földből, egy kulcsot, egy kesztyűt v. botot. Amit e tárgy jelképezett, azt a 10. sz-tól feudumnak nevezték, s ált. föld volt, de lehetett hivatal, jog, tp., mon., vám. Az egész cselekményt mondták invesztitúrának, és okmányt állítottak ki róla. - A kirság gyengülése tette lehetővé a feudális nagyurak kibontakozását. A feudális úr birtokán minden közjogi tevékenységet magához ragadott: ház, malom, vendégházépítés engedélyezése, igazságszolgáltatás, pénzügyek, saját népe házassági ügyei (a ius primae noctis, 'első éjszaka joga' valójában nem létezett!); pénzt veretett, s kedve szerint háborúzott v. kötött békét. - A vazallusi-beneficiumos rendszer a Karoling birod-ban ált. lett. A normannok vitték át Angliába és Szicíliába, a keresztesek Szíriába és a bizánci birod-ba. A feudalizmus mindenütt megőrizte a kir. szuverenitását, kinek sajátos jogi helyzete lett az alapja az állam újjászerveződésének, amikor visszatért az áll. és a tulajdon róm. fogalma. Az antik világból újjászerveződő Eu. számára nagy jelentősége volt. Szabadon vállalt és hűségesen megtartott kötelezettségeivel és jogaival nevelte az eu. szellemet. - A 19. sz. eleje óta 2 jelentése ismeretes, egy tört-tud. és egy pol-társad-elméleti. - 1. A kk. kutatói a feudalizmuson a hűbér(birtok)hoz (feudum) kapcsolódó társad., gazd. és pol. rendszert értették. - 2. A felvilágosodás pol. írói és a fr. forradalmárok viszont a fr. kirság pol. rendszerét, az ancien régime-et nevezték feudálisnak, kialakulásától az 1789-es fr. forr-ig. Ez utóbbi értelmezést vette át Marx, azokat a termelési viszonyokat jelölve vele, melyek az ókori rabszolgatartó társad. után és a modern kapitalizmus kialakulása előtt léteztek. - A tekintetben, hogy a szűkebb értelemben vett feudalizmus (hűbériség, Lehnswesen) létezett-e Mo-on, a m. tört-tudósok véleménye megoszlik. Egy részük szerint Mo-on a hűbériség nem létezett, a 13. sz: kialakuló, hozzá hasonló familiaritás nem azonosítható a hűbériséggel, más részük szerint a familiaritás a hűbériség hazai (esetleg csökevényes) változatának tekintendő. A marxista történészek a feudalizmus fogalmának tágabb jelentését vallják. Eszerint a feudalizmusnak az a lényege, hogy a földbirtok az uralkodó osztály, a földesurak tulajdonában van, és ez az alapja a jobbágyság kizsákmányolásának. E fölfogás szerint Mo-on feudális viszonyok voltak 1848-ig, sőt bizonyos feudális vonások egészen 1945-ig, a nagybirtokrendszer fölszámolásáig kimutathatók.

familiaritás (lat. 'bizalmas viszony, családiasság'): a középkori magyar jogban a szabadok közötti, személyre szóló, szerződésen alapuló jogviszony. - A m. tört-ben a várispáni szervezet bomlása után a 13. sz. 2. felében a szabadok a megerősödött nagybirtokosok függésébe kerültek. A kisebb birtokosoknak, szegényebb nemeseknek kívánatossá vált, hogy valamely nagyúr szolg-ába, familiájába lépjenek. A familiáris lehetett kiváló képességei alapján jobbágy is, de ilyenekkel aránylag csekély számban találkozunk. Familiárisai a kir-nak is lehettek (aulae familiares). - A familiaritás mindkét fél számára előnyös szerződésen alapult. E szerződések még a 15. sz: is túlnyomóan szóbeliek voltak, de több írásbeli is maradt ránk. - A familiárisok nagy része a földesúr magánhadseregében szolgált (dominus-szerviens), mások birtokának igazg-ával foglalkoztak (officialis). Mindez számukra személyi és vagyonbiztonságot, a szolg. idejére ellátást, javadalmazást (esetleg földadományt) biztosított nemesi kiváltságaik elvesztése nélkül. A familiárisok uruktól nem hűbérbirtokokat (beneficiumokat), hanem örökbirtokokat kaptak. Utódaik e birtokokat akkor is megtartották, ha az adományozó úrral nem álltak már familiárisi viszonyban. A dominus semmilyen jogot sem gyakorolt familiárisának a familiárisi viszony létrejötte előtt szerzett birtokai fölött. Előfordult, hogy a familiáris előtt ura támogatásával és összeköttetései révén megnyílt a társad. emelkedés útja, s ha tehetségével, vitézségével kitűnt, magas udvari-közjogi méltóságokra emelkedhetett (pl. Toldy Miklós, Werbőczi István, Tomori Pál a familiaritás révén emelkedtek ki). - A familiáris büntetőjogi tekintetben urának bírói joghatósága alatt állt. Dominusa elítélhette, vagyonából elégtételt szerezhetett magának. Fej- és jószágvesztésre azonban nem ítélhette és a legsúlyosabb közbűntettek: lopás, útonállás, gyilkosság esetében a rendes nemesi bíróságok elé kellett a familiárist is idézni, s birtokperei is ide tartoztak. - Hatalmaskodás esetében ura volt felelős érte, őt kellett a sértett félnek perbe fognia. Ez a familiáris perbeli képességének csökkenésével járt és őt a jobbágyokkal egy színvonalra helyezte. - A m. kk-kutatók nagy része a familiaritást a hűbériség v. a vazallitás hazai (esetleg csökevényes) változatának tartja. A földesúr, sőt a 13. sz. végén, a 14. sz. elején a tartományúr hatalmának alapja a familiaritás, mértéke familiárisainak száma. A legnagyobb hatalmú m. tartományúr, Csák Máté familiárisai közül 70 család nevét ismerjük, de lehetett sokkal több is, és e familiárisoknak is lehettek familiárisaik. Hatalma csúcspontján familiárisaiból s azok familiárisaiból álló serege a 10.000 főt is elérhette. - Miként a hűbériség, a familiáris viszony is lényegesen befolyásolta az orsz. szervezetét. Kiinduló pontja mindkettőnek a hadi szükséglet, a társad. változások állandó indítóoka volt, s a m. hadszervezet évsz-okon át ezen az intézményen nyugodott. A 14. és a 15. sz: a familiárisokból álló magánhadsereg adta az oligarchia pol. hatalmát, s magyarázza meg, hogy a terménygazd. korában a nagybirtokosok tekintélyes haderőket tudtak kiállítani egymás és nem egyszer a kir. ellen is vívott harcaikban. Ha a kir-nak volt elég tekintélye, hogy ezt a magánhaderőt az orsz. céljaira fordítsa, akkor ez a magánjogi szerződésen alapuló viszony a legfontosabb közjogi cél, a honvédelem érdekében hasznosult. - Hasonló nagy szerepe volt a familiaritásnak a kk. közig-ban. A kir. csak az udvarhoz tartozó, főbb méltóságokat nevezte ki: a nádort, országbírót, vajdát, bánt, székely ispánt, a főispánokat stb. Az alsóbb tisztségeket (alnádort, alországbírót, alvajdát, vicebánt, az alispánokat, ítélőmestereiket, jegyzőiket stb.) ezek familiárisai közül választották ki. A só- és a pénzverő kamara ispánjai is így látták el a rájuk bízott igazg. ágakat. Mindezek felelősséggel uruknak tartoztak, s vele együtt távoztak hivatalukból, ha az uralkodó megvonta tőle bizalmát. Ez a közig-t és az igazságszolgáltatást is személyi jellegűvé tette. Arra ügyelt a nemesség, hogy a vm. ne függjön egy-egy nagyúr személyétől. 1435: törv. mondta ki, hogy familiáris nem lehet szolgabíró. - A familiaritás intézménye az egész m. kk-on át, sőt a 16-17. sz: is létezett. A nemességen belüli hatalmi különbségek s a kisebb nemeseknek mint familiárisoknak a nagyobbaktól való függése olyan tény, mellyel szemben Werbőczy Istvánnak a nemesek egyenjogúságáról szóló tana fikciónak mondható.

A keresztes háborúk mai megítélése nem igazságos. A keresztes hadak keleti hadjáratai a keresztény Európa önvédelmi indíttatású offenzívai voltak (ld. Boldog II. Orbán pápának a Clermonti Zsinaton /1095/ mondott beszédet!) (legalábbis az első kettő mindenképpen), és meg is védték Európát. Sajnálatos, hogy a későbbi keresztes háborúkban már nem csak a vallási lelkesedés, hanem a bír- és kalandvágy is szerepet játszott. Olyan szégyenletes események is bekövetkeztek, mint Bizánc elfoglalása (Itt is áll, hogy a keresztes háborúk bűnei az emberi gyarlóság következményei voltak, de ez nem jelenti azt, hogy magára az intézményre ne lett volna nagyon is szükség.). De annak állítása, hogy a szent sír felszabadítása, a keresztény zarándokok védelme, a kereszténység egységesítése és az iszlám terror megelőzése pusztán propagandisztikus célok voltak, melyek hátterében igazából gazdasági érdek (Pl. a lovagok elsőszülöttségi jog okozta elszegényedése, az itáliai városok kereskedelmi monopólium utáni vágya és a jobbágyok feudális kizsákmányolás előli menekülése.) állt, nem több, mint a járulékos okoknak a „felvilágosodás" célzatos előítéletétől vezérelt fő okká tétele, és mint ilyen közönséges koholmány. Hiszen már a keresztes hadjáratok meghirdetése (1095) előtt is léteztek „keresztes" hadak. Pl. ők védték meg Spanyolországot a Gibraltár-szorosnál befurakodott móroktól, akiket. Martell Károly és seregei csak a mai Franciaország területéről tudtak visszaverni (732). Nélkülük ma - valószínűleg - egész Európa a sária uralma alatt élne. De lehet-e önvédelmi indíttatású egy olyan európaiakat védő háború, amely Európa határain messze túl zajlik? Az igenlő válasz két részből áll:

1. Bármely honvédő vagy ún. „igazságos" háború járhat határokon túli offenzívakkal (Gondoljunk csak az USA II. világháborúban történt európai [pl. normandiai partraszállás] és ázsiai [pl. Hirosima, Nagaszaki] szerepvállalására, a Szovjetunió európai előrenyomulására, a koreai és vietnámi háborúkra, az öbölháborúra, az Egyesült Államok iraki terrorellenes hadjáratára, és az újjáalakult Izrael állam fegyveres konfliktusaira a szomszéd államokkal. - a jegyzet e történelmi események egyikét sem akarja szentesíteni vagy elítélni, hiszen a káténak nem célja a legújabb kor történelmi értékelése, pusztán meg akartunk mutatni, hogy a köztudatban bőven összefér egymással a határokon túli katonai akció és önvédelmi harc fogalma.) is (ilyen lehet pl. a megelőző csapás [Az a tény, hogy a kereszténység saját területén (Európában) mért négyszer is megsemmisítő csapást a muzulmán seregekre, éppen elegendő bizonyíték arra, hogy a muszlim világ Európa bekebelezését tűzte ki céljául, s ez ellen határon túli eszközökkel is fel lehetett és kellett lépni:

• 732: Tours és Poitiers - iszlám agresszor: Abderrhaman — győztes keresztény vezér: Martell Károly.

• 1456: Nándorfehérvár - iszlám agresszor: II. Mohamed - győztes keresztény vezér: Hunyadi János.

• 1571: Lepanto - iszlám agresszor: Ali Pasa - győztes keresztény vezér Don Juan d'Austria.

• 1683: Bécs - iszlám agresszor: Kara Mustafa - győztes keresztény vezér: Sobieszki János.

Az iszlám invázió tehát független volt a keresztesek tevékenységétől, hiszen a muzulmán agresszió nyugati megmozdulásai már évszázadokkal a hadjáratok előtt és után is súlyos katonai problémákat okoztak Európa számára.]).

2. Egy ország és egy közösség akkor is köteles megvédeni állampolgárait vagy a közösség tagjait, ha azokat az ország határain vagy a közösség birtokain túl éri támadás (Gondoljuk el, mi történne ma, ha valamely nagyhatalom állampolgárait egy idegen országban államilag támogatott ideológia alapján tömegesen mészárolnák le, csak azért, mert egy adott országhoz tartoznak.). Márpedig a keresztény zarándokokat a muzulmánok századokon át szisztematikusan irtották vagy zaklatták, attól függően, hogy mi volt az éppen uralkodó érdek. „Mi magától értetődőnek és jogosnak tartjuk, hogy bármely ország vagy nemzet fegyveres erővel védje érdekeit. Hisz egy ország vagy nemzet jólétét, fennállását értékelni tudjuk. Ugyanezt azonban megtagadjuk az Egyháztól. (...) Pedig így járva el, vagy következetlenek vagyunk, vagy (...) a lelki értékeket nem becsüljük eléggé" (P. Mehrle Tamás: Szt. Domonkos életének tanítása).

Külön kell tárgyalni az ún. gyermekhadjáratot (1212), melynek megítélése szintén kérdéses. Mert igaz, hogy volt ilyen, az is, hogy őrült-ség volt, de azt sem kell feledni, hogy nem az Egyház szervezte, hanem spontán népi kezdeményezés volt. Az Egyház nem is támogatta, sőt több püspöknek is sikerült gyermekek ezreit visszafordítani a biztos halálból.