Tudtok olyan verset, amiben szerepel valamilyen szín, és legalább 24 soros?

Dsida Jenő: A sötétség verse (pont 24 soros és van benne, fehér, barna, fekete is :)

Ó, virrasztások évszaka!

Vastagon fog a tinta, zordul.

A rozsdalevü éjszaka

már hatkor a kertekre csordul:

Reves fák nyirka folydogál

s te arra gondolsz: mennyi éved

van hátra még? Jaj meg-megáll

a láb, mert fél, hogy sírba téved.

...Mondd, kissé mártottál-e már

hófehér cukrot barna lébe,

egy feketekávés pohár

keserű, nyirkos éjjelébe?

S figyelted-e: a sűrü lé

mily biztosan, mily sunyi-resten

szivárog, kúszik fölfelé

a kristálytiszta kockatestben?

Így szivódik az éjszaka

beléd is, fölfelé eredve,

az éjszaka, a sír szaga

minden rostodba és eredbe,

mígnem egy lucskos, barna esten

az olvadásig itat át,

hogy édesítsd valamely isten

sötét keserű italát.

Kosztolányi

Mostan színes tintákról álmodom

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

e tintával írnék eg ykisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Kriskzrakszokat, japán betűket írnék,

s egy kacskaringós, kedves madarat.

És akarok még sok más színű tintát,

bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

és kellene még sok száz és ezer,

és kellene még aztán millió:

tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,

szemérmetes, szerelmes rikító.

A Kosztolányi-vers pont annyi sor (megszámoltam).

Csak az elejét írtam le.

A folytatás:

"És kellene szomorú-viola

és téglabarna és kék is, de halvány,

akár a színes kapuablak árnya

augusztusi délkor a kapualján.

ÉS akarok még égő-pirosat,

vérszínűt, mint mérges alkonyat,

és akkor írnék, mindig-mindig írnék,

kékkel húgomnak, ayámnak arannyal:

arany imát írnék az én anyámnak,

arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.

És el nem unnám, egyre-egyre írnék

egy vén toronyba, szünes-szüntelen.

Olya boldog lennék, istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.