El tudná valaki magyarázni egyszerűen és érthetően, hogy milyen egy hexa- és pentameteres verssor? A szemléltető sorokat is nagyon megköszönném!

A hexameter hat verslábból áll. Általános ismérve, hogy az utolsó versláb spondeus és az utolsó előtti daktilus, ettől csak nagyon ritka esetben térnek el; a többi versláb szabadon változhat. A hat versláb általában daktilus ( – υ υ ), az utolsó versláb hiányos azaz katalektikus. Bármelyik daktilust lehet spondeussal ( – – ) helyettesíteni:

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,

Elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,

Buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.

Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság

S boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

A pentameter elnevezése, "öt ütem", félrevezető lehet, mivel valójában a hexameter egyik változatáról van szó: eszerint a pentameter módosult hexameter, melynél a harmadik és a hatodik verslába csonka spondeus (vagyis csak egy hosszú szótagból áll), ezért fél versláb. Így jön ki az öt versláb: 1+1+0,5+1+1+0,5.

A csonka verslábakat szünet egészíti ki. A klasszikus pentameter első felében csak az egyik daktilus helyébe léphetett spondeus, a sor második fele azonban már kizárólag daktilusokból állt.

A pentameter ütemképlete legtöbbször: – υ υ | – υ υ | — ^ | | – υ υ | – υ υ | — ^ vagyis két daktilust követ egy csonka spondeus, amit cezúra választ el a következő verslábtól (a cezúra jele:||).

például:

Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék!

- u u - uu - - - - - u u - -

Csend vala felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

- u u - u u - - u u - uu -

(Kölcsey: Huszt)

Megírni pedig úgy próbáld, hogy leírod a tá-ti-ti-ket., és fölé írod a szöveget, hogy stimmeljen.

Nézd meg az epigrammákat.

Azok íródtak ilyen verssorokban.

"Itt fekszünk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak:

megcselekedtük, amit megkövetelt a haza"

A hexameter az antik eposz versformája.

Annyit jelent: "hatmértékű".

Daktilusokból áll. A daktilus ilyen: egy hosszú szótag, két rövid szótag. Időmértékes verselés

A rövid (hangsúlytalan) és hosszú (hangsúlyos) szótagok szabályos váltakozása (ami adja a ritmust).

Az ókorban pl. énekelték is az eposzokat (lantkíséret)

Hosszú szótag pl. a "Bús", mert hosszú magánhangzó van benne és hangsúlyos. A "düledékeiden" szóban a "dé" szótag a hangsúlyos (és hosszú még), utánam egint kettő rövid szótag jön.

Hosszú a szótag, ha a magánhangzó hosszú benne, vagy, ha a rövid magánhangzót 2 mássalhangzó követi. A szóhatárokat nem szabad figyelembe venni. Egyébként olyan ez, mint a zene: a hexameter és a pentameter sor is 4 morás verslábakból áll, csakúgy, mint ahogyan a 4/4-es ütem is 4 negyedből. Azaz, ha megvan a 4 mora, ott az versláb határa (ld. ütemhatár.)

A hexameter sor utolsó 2 verslába mindig: dactilus és spondeus - ebben a sorrendben -, ezt a 2 verslábat így együtt adoniszi sornak is nevezzük, mely egyébként a szapphói versszak utolsó sora is egyben.

Bocs, annyit még, hogy egy pentameter és egy hexameter sor kapcsolata a disztichon, ami az ókori epigrammák építő egysége.

Híres pentameter: "Tóth Gyula bádogos és vízvezeték-szerelő." (Weöres Sándor)

Híres disztichon: "Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek./S most Pannónia is ontja a szép dalokat." (Janus Pannonius)

Meg nem rímel!

Sem a hexameter, sem a disztichon