Tudnátok mondani néhány metaforát a "Toldi estéje" című elbeszélő költeményből?

"Őszbe csavarodott a természet feje"-> a természet feje

"Rövidebb, rövidebb lesz a napnak útja,

És hosszúkat alszik rá, midőn megfutja."- a nap útja

a nap alszik

"Az idő, e vén sas, szörnyen megrugdosta"-> az idő

megrugdosta (7. vszak)

"Vándor-madár lelkem: jól érzi magába',

Hogy ma-holnap indul melegebb hazába" (31. vszak)

"A hajnal, az égnek gyönyörű tündére,

Nem űle ki másnap az ég küszöbére" (2. ének 1. vszak)

-> az ég küszöbe

Először is, tisztában kell lenni azzal, mi a metafora.

Összevont, egybecsúsztatott hasonlat, két fogalom, tulajdonság tartalmi, hangulati kapcsolatán alapuló szókép.

Az első válaszban nem találok metaforát.

Ez inkább megszemélyesítés.

Az idő, e vén sas – ez jó /nem az a metafora, hogy az idő megrugdosta/

Vándor-madár lelkem – ez is jó

A harmadikban megint nem találok metaforát, az inkább megint megszemélyesítés.

Sem erre, sem arra: Toldit, az öreget

Nézte, hogyan térdel a sír dombja megett.

Toldi – az öreg

Jártam a tömött rend között, melyet kaszált -

Most fejemre várom a kaszást, a halált.

A kaszás – a halál

És az ősz levente, e szavakat szólva,

Kiugrék a sírból, mintha ifju volna;

Háborús tenger lőn lelke, melynek habja

Tűzokádó hegytől fel vagyon forralva”

Háborús tenger a lelke

Érted most már, hogy mi az a metafora?

Majdnem olyan, mint a hasonlat, de nem hasonló hozzá, hanem azonosul vele.

Első gondolatom az volt, hogy ez nem metafora, nem is hasonlat.

De ha arra gondolok, hogy Toldi öregkorát jelenti a "Toldi estéje" kifejezés, ebben az esetben a Toldi estéje szerintem metafora.

Toldi öregkora - Toldi estéje