Valaki jellemezné nekem a Rómeó és Júlia főbb szereplőit?

Rómeót Rozália iránti viszonzatlan szerelme miatti borongós érzés (petrarkizmus) járja át, amikor megismerjük, ám ez csak egy reneszánsz póz, melyet az igazi szerelem elsöpör. Végletes érzelmek fűtik, csak egy darabig képes józan ésszel kerülni a viszályt, lelkiismeret-furdalása, szégyenérzete elragadja, s párbajban megöli Tybaltot, majd tettére rádöbbenve összeroppan. Száműzetésekor kétségbe esik. Végső cselekedeteit-visszatértét, öngyilkosságát-elszántság és a végletes nagy szenvedély okozta indulat vezérli.

Júlia Rómeóhoz hasonlóan szintén az új erkölcsi felfogás képviselője, aki szabadságvágyát követve maga választ párt magának, ezért hajlandó nagy árat fizetni. Fiatal, 14 éves, de sokkal érettebb, mint Rómeó. Kapcsolatuk sorsát is inkább ő irányítja . Amikor megtudja , hogy Rómeó egy Montague sarj, megdöbben, és kétségek gyötrik , melyeket legyőz. Júliát a szerelem érleli felnőtté. Racionális gondolkodása, mely ellenpontja Rómeó hevességének , már az erkélyjelenetben is kitűnik. Csupa praktikus kérdéssel bombázza Rómeót gyors, határozott, gyakorlatias: „Mikor lesz az esküvőnk?” „… a dajkát hánykor küldjem?” Tybalt halálakor csap benne össze a kétfajta hűség, azonban végül megtagadja családját, és férje, Rómeó mellé áll. Szerelméért mindent vállal, még a halált is.

(Forrás: irodalom érettségi tételek | Érettségi)

JÚLIA, a kamaszhősnő

A színházi gyakorlatban a drámai szende -naiva – játssza, noha jellemének meghatározója nem a szende naivitás, inkább a szenvedély és a józanság együttesében megnyilvánuló bátor őszinteség. Dramaturgiai előképét Shakespeare- vígjáték szellemes és temperamentumos hősnőiben kereshetjük, akik dévaj intelligenciával irányítják az epekedő- csapongó férfiak vágyait csakúgy, mint önnön hűségesen érző szívüket. Júlia lételeme más: nem a társaság, hanem a magánélet, nem az udvarlás cselszövény, hanem a szerelmes lélek története. Ami egyszersmind felnövés- történet: gyermeklány az elragadtatások és megpróbáltatások során küzdeni és áldozni képes asszonnyá érik. A Shakespeare- tragédia színpadán Desdemona fog majd a nyomába lépni.

RÓMEÓ, a kamaszhős

A színházi gyakorlatban az amorózó -hősszerelmes- játssza, pedig polgár: mint szerelmese ő is a polgári házasság hőse és mártírja. Az átlagosság poézise dicsőül meg benne. Szerepe a Júliáénál nagyobb és cselekményesebb, de figurája halványabb, egyénisége árnyaltabb. Dramaturgiai előképei, a korai Shakespeare-vígjáték derék fiúi, nem főszereplők. Főhőssé a viszonzott szerelem csodája avatja. Érzelmeit követve impulzívan cselekszik, nem tragikus alkat. De a helyzetei tragikusak: kétértelműek. Az osztatlan személyiség kettős tükörben látszik: ha az ellentmondásba belelátnak, ha tudata kettéhasadna, tragikus jellem lenne. De nem ér rá ítélni a helyzeteit: elég, ha megélni tudja őket, ameddig élhet. A gyors helyzetváltozások korán érlelik mélázó aranyifjúból felelősséget viselő felnőtté (házasemberré, gyilkossá, bujdosóvá), nos így tapasztalattal töltekezve, de mégis fiatalos telhetetlenséggel ölelheti magához halálát. A nyomába lépő tragédiahősök – Brutus, Hamlet, Othello – típusának éppannyira ellentétei, mint folytatásai.

Hogy lett meg a nyolc általánosod, ha még a Google-ba sem tudtad beírni? Pótvizsgára készülsz egyébként?

[link]

- Romeo: a darab kezdetén magányos, melankolikus, kedélybeteg, sérülékeny lélek

ábrándozó kamasz, lobbanékony fiatalember

- Julia: 14 éves leány

Igazi hőssé a szenvedély teszi őket, mely az életüknél is fontosabb, így lesz szerelmük örök

Néhány nap alatt felnőtté válnak, elveszítik gyermekkori ártatlanságukat és tudatlanságukat, komoly döntéseket kell hozniuk.