Elemezne e valaki nekem ezeket a verseket az eloirasoknak megfeleloen? Egy pettyes petymeg kerlek

Hajnali csillag peremén Hajnali csillag peremén várjuk a reggelt, te meg én: harmatozó fény a házunk, mélybe kalimpál a lábunk. Vacsoracsillag peremén lessük az estét, te meg én: elsuhanó fény a házunk, reszket a mélyben a lábunk. Földre bukó fény: te meg én. Éjbe hunyó fény: te meg én. Lobban a sóhaj-uszályunk: csönd ciripelget utánunk. Kínai dallam Ősszé válok. Már nem bánom. Szélvész rázhat: van két lányom! Egyik nyárfa, másik nyírfa: vén törzsemben meg volt írva! Ősszé válok. Már nem bánom. Lombom rezdül: van két lányom! Egyik nyírfa, másik nyárfa: tán nem lészek többé árva… Koronámat égnek tárom: ősszé válok! Van két lányom. Kínai tutajosdal Gomolyog a köd a dombon, dana dönög a dorombon, zenebona kel a holdban: fatutajomat eloldtam. Fatutajomat eloldtam: tovalebegek a holdban, dana dönög a dorombon, gomolyog a köd a dombon. Lóra, hintalóra! Lóra, hintalóra, Tordaszentlászlóra! Eleget locsogták, hogy ütött az óra! Lóra, Fehérvárra, lóra, Torockóra! Lóra, apó, apám, bátyám, öcsém, lóra! De nem érünk oda soha foglalóra! Bálványos Tél van. Az égbolt márványos. Vár a magasban Bálványos vára ködökben álmodván… Vár a bogár is a fák odván. Vár a tavaszra az ábrándos vén hegyek álma s Bálványos. Hó hull… Egy angyal Altorján lépdel a lengő lajtorján… Kőkereszt Üdvözlégy, Mária! Téged áld Ménaság, Mennyeknek rózsája, Törékeny némaság! Könyörgőn dicsérnek Kászonok, Gyímesek! Nélküled nemzeted vánszorog, ím, esett! Patrónánk, tekints ránk: Néped már így romló! Téged áld Csíkszépvíz, Szentlélek, Csíksomlyó! Rengeteg Csillaga, Égi Kálvária: Ragyogó szívünk is Téged áld, Mária!