A kőszívű ember fiai -- valaki segítene?

Szia !

3.

Így: Jókai Mór A kőszívű ember fiai című regénye 20 évvel az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után íródott. A szerző emléket állít benne azoknak, akik az ország történelmének ezt a csodálatos korszakát átélték és hősiesen harcoltak a a magyar függetlenség kivívásáért.

A mű olvasmányos, fordulatos, izgalmas, főbb szereplőinek jelleme példaértékű a ma embere számára is.

4.

Baradlay Kazimír /Kázmér/ az idős apa, maradi gondolkodású, földhözragadt, a feudális társadalmi viszonyokat kívánja konzerválni, megőrizni.

Baradlayné haladó gondolkodású, a szabadság, az ország függetlenségének kivívását támogatja, erre buzdítja fiait is. A polgári átalakulás szükségességét is felismeri.

Ezért fogadja meg, hogy nem teljesíti férje végakaratát, éppen ellenkezőleg tesz, ahogyan azt a haldokló apa meghagyta számára.

Ugyancsak maradi, konzervatív szellemű Ridegváry Bence, hasonlóan az idős Baradlayhoz.

Tallérossy Zebulon ingatag jellem, megtestesítője a kor egy nemesi származású típusának. A szabadságharc mellett teszi le a voksát, de a felelősség alól már folyton kibúvókat keres, állandóan megszökik, eltűnik a szemek elől. Igazán sem egyik, sem a másik oldalra nem képes állni határozottan.

A Baradlay fiúk közül Ödön és Richárd bátrak, azonnal a szabadságharc ügye mellé állnak, tevékenyen, fegyverrel a kézben harcolnak. Ödön kormánybiztosként a hadsereg ellátásáért felelős, Richárd huszárjai élén megszökik Bécsből és a Kárpátokon át érkezik az országba.

Útközben többször megütközik Palvicz őrnagy csapatával, a királyerdei ütközetben, Isaszegnél döntő párbajra kerül sor az osztrák és a magyar tiszt között. Richárd győz.

A két idősebb testvér ellentéte Jenő, a legkisebb fiú.

Nem látja át a helyzetet, félénk, határozatlan, nem is fog fegyvert, de ezt nem is várja el tőle senki, Anyja is maga mellett akarja tudni a harcok idején.

A regény végén mégis nagy tettet hajt végre, Ödön helyett ő megy a bíróság elé, és áldozza fel magát, vállalva bátyja nevében az elkövetett "bűnöket".

A női szereplők közül még Editet és Alfonsinet lehetne ellentét-párba állítani.

Edit tiszta, becsületes, őszinte, odaadó kedvese Richárdnak, aggódó, hűséges menyasszonya a huszárkapitánynak. Segíti Bécsből való távozásában Richárdot, Baradlaynéval együtt.

Alfonsine, Edit nagynénje anyjával együtt kétkulacsos politikát folytatnak, álságos, hazug a viselkedésük.

Látszatra a forradalom mellé állnak, valójában kémkednek a császáriaknak. Alfonsine titkolt szerelme, Palvicz halála után pedig nyíltan a Baradlayak elvesztésére törekszik.

Szerelme is hazug , színlelt Jenővel szemben, hiszen valódi érzelmek Palviczhoz kötik, de érdekházasságra mégis képes volna Jenő oldalán.

Palvicztól született gyermekét apja előtt is titokban tartja, nyomorúságos körülmények között nevelteti.

Írom tovább, csak elküldöm, hogy tudj foglalkozni vele !

5.

népmesei elemek:

Három fiú van a Baradlay családban

anyja és apja is a legkisebbet szereti legjobban, Jenőt

a szereplők vagy csak jók, vagy csak rosszak

a jók elnyerik méltó jutalmukat /

a rosszak méltó büntetésüket /Alfonsine, Antoinette/

próbatételek vannak, pl. farkaskaland /Ödön és Leonin/

próbatétel a párbaj, harmadszorra a jó győz /Richárd és Palvicz/

a szolga feláldozza magát uráért /Pál úr Richárdért/

gazdag fiú és szegény lány házassága /Ödön és Aranka/

gonoszság a szegény rokon iránt /Edit, Alfonsine, és anyja Antoinette kapcsolatában/

6.

Erre már utaltam a könyv ajánlása kapcsán: a bécsi forradalom, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, az azt követő megtorlás szolgál alapjául a regény cselekményének.

8.

Névcsere

A vészterhes napoknak vége lett. A szabadság ügye elveszett, a magyar sereg Világosnál letette a fegyvert.

Nemsoká Ödön is hazaérkezett. Richárdért aggódtunk még, róla semmit sem tudtunk.

Nem telt nyugalomban az élet a kastélyban. Anyánk és mi mindannyian attól rettegtünk, mikor keresik Ödönt, hogy hadbíróság elé állítsák.

Egy nap levél érkezett Eugén von Baradlay névre. Szóváltás támadt Ödön és köztem a címzettet illetően.

Mindnyájan tudtuk, hogy a német nyelvben gyakorta cserélik fel tévedésből az Ödön és a Jenő neveket.

Ödön akarta átvenni a levelet, de Eugén én vagyok, nem tudtak eltántorítani akaratomtól.

Ragaszkodtam hozzá, hogy a levél engem illet, nekem szól.

Magamhoz vettem, felnyitottam és elolvastam.

A tartalmáról senkinek sem szóltam. Nem tehettem !

Mint számomra is kiderült, valóban Ödön volt a címzettje, azaz a benne foglaltak rá vonatkoztak.

Azonnal készülődni kezdtem, hiszen Bécsbe, a Haynau vezette hadbíróság elé idéztek. Sietnem kellett.

Bátyám, a felesége, Aranka és anyám is szemrehányóan bántak velem. Azt gondolták, Alfonsine, volt kedvesem hívására igyekszem Bécsbe.

Csak Aranka volt megértő, kedves, őszinte, mint mindig.

Azt mondta, tedd, amit a szíved parancsol.

Ezt tettem.

A bíróság előtt Ödön nevében léptem fel, magamra vállaltam mindent, amivel őt vádolták. Bár az az igazság, hogy sok mindenről fogalmam sem volt.

Azt akartam, menjen minden a maga útján, és minél gyorsabban érjünk a tárgyalás végére. Nem akartam kockáztatni, hogy esetleg tanúkat hívjanak a terembe, szembesítés végett, mert akkor felismerhettek volna.

Kihirdették az ítéletet. Golyó általi halál !

Nem kértem kegyelmet, csupán egyetlen utolsó kívánságom volt. Levelet írhassak legközelebbi hozzátartozóimnak: Ödönnek, Édesanyámnak és Arankának.

Ezt megengedték.

Ha majd újra "visszatérek" hozzájuk, megértik soraimból, mit, miért tettem. És megbocsátanak, ezt reméltem !

Talán elég ennyi ?