Hogy álljak neki a versírásnak (elégia)?

ÁLLVA nem fog menni!...

ÜLJ le szépen, tegyél magad elé egy szép fehér papírt (vagy nyisd meg a szövegszerkesztőd), aztán kezd gondolkodni... :))

Azért lehet tréfás is az elégia... :D

===============

Tóth Árpád : Gordonkás elégia

Casals Pablo -

Gordonkaművész, amint tetszik tudni,

S a Bikában játszott a gordonkáján,

Nos és oda alig tudtam bejutni,

Mert zsúfoltig gyömöszölte a termet

A sok-sok debreceni zeneértő

S a sok művelt kisasszony,

Ki otthon a zongorán zenesértő.

Casals Pablo -

Gordonkázott is nekik, ahogy illik,

Oly szépen s tébolyítón,

Hogy attul már a zsebbe bicska nyillik.

De mostan nem is ez a fontos - ácsi!

Ellenben volt ott egy bácsi,

Akin sehogyse látszott hatás.

Engem, ki magánszorgalomból

Széplélek stb., szóval smokk-úr vagyok,

Ez a bácsi direkte meghatott,

S megszólítottam: Ahh, uram,

Túlfinomult lény, eszményi barátom,

Kiből, mint a sós kutakból Parádon,

Keserű bölcsesség spriccel szomoruan,

Én értem Önt!

Ugye, e zene bármily fene-fínom,

Már meg nem indíthatja Önt? Ön kínon

S gyönyörön túl van, Ön egy felsőbb magasság

Rezignált régióiból gőggel tekinti,

Mily betanult s színlelt pózzal legyinti

A műgyönyör ütemes remegésre

E szép hölgyek fején a sok-sok frizura laskát?

A bácsi most rám megütődve nézett

S szólt: Fene enné az egészet,

De én még, uram, nem vacsoráztam,

S nőm őnagysága miatt itt kell lennem,

S nem lehet ennem,

S azt kell hallgatnom, míg e társaságot

Casals gordonkájáért eszi a frász itt,

Hogy közben a gyomrom, a gyomrom

Nekem beléptidíj nélkül is

Gordonkázik.

=====================

Tóth Árpád : Egy pad elégiája

Én pad vagyok, és sok a bánatom,

Egész pad lényem belekábul,

Elvégre kérem, bár fábul faragtak,

Én se vagyok egészen fábul.

A Nagyerdőn most, tetszik tudni,

Tavaszodik, s engemet kitettek,

S most rám ül boldog és boldogtalan,

Nett nők és kevésbé nettek.

A nők miatt még nem is volna baj,

De urak miatt tör a frász ki,

A minap például rámdült szerényen

A kecses és molett Révi Náci.

Sőt nemcsak rám ült, hanem rám is állt,

És tartott önmagának egy beszédet,

A frázis-hasznosításról

Szavalt ott egy pár rettentő szépet.

A frázis szerinte az a Hortobágy,

Amit egyedül hasznosítni szabad,

Figyelmesen hallgatták Nácit

A tücskök s bogarak a pad alatt.

Aztán amikor elment Náci,

Jött oda nekem a nőegylet,

Rámült és így szólt: most divat a zsúr,

Tartsunk hát mink is egyet.

Gyerekek, félévtől lefelé

Dsiggeltek rajtam s kupléztak emellett,

Öreg, viharvert pad vagyok,

De bevallom: pirulnom kellett.

Hej, bajos, nagyon bajos az élet,

Furcsa a világ így tavasz fele,

Most nyit a gyerekzsúr s Náci s a szerelem,

Az ember megbolondulhat bele.

====================

Tóth Árpád : Elégia

Elcsapták a fess Auffenberget,

Ah, a bánat tesz most szívünkre

Nyerget.

Mi lesz ez árva, bús hazábul,

Ha egy ily nagy hős karrierje

Bezápul?

A milliókat most már kinek adjuk?

Ah, Auffenberg, nagy űr marad utánad,

Nagy lyuk.

S ha már elmentél a sárgába, lásd,

Mért vitted őt is el, a Schemua

Balázst?

S ah, hogyha sorsunk immár úgyse boldog,

Mért nem vitted el őtet is, a drágát,

A Berchtoldot?

===========================