Kosztolányi Dezső: Hetedhétország című verse miről szól? Légyszíves, Köszönöm.

Megettem a világot s kiokádtam.

Az élet meglehetősen egyforma.

Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre,

oly szemtelen gyorsasággal,

Hogy magam is megijedtem.

“Guten Morgen!" mondták, de másnap már: “Bon jour!"

s egy furcsa délután

dalolva köszöntek: “Good afternoon!"

Népek hálószobáin füleltem, bekukucskáltam kulcslyukakon,

meglestem, mit csinálnak egészen magukban.

Egy anya szoptatta nyügös csecsemőjét.

Toronyra is másztam, muzeum és képtár anyagát habzsoltam, árúházak őrült

mozgólépcsőin zakatoltan.

Fönn az irodában négyszáz gépirólány

kopogott halványan.

Hallottam a nagyszerű gramofon-osztályok

négermuzsikáját,

vettem nikotinmentes pipát, nyakkendőt, rádióantennát,

csőpostán fizettem a fényes alagsor

száznyolcvanhetedik pénztáránál

s utána a tetőn ananászt ebédeltem.

Hideg- és melegvízszolgáltatás minden szállodában,

néhol éjfélkor is lehet borotválkozni,

könyvet vásárolni. Telefonhivásra

nyomba házhoz mennek. Ámde, bevallhatom,

végső benyomásom fölöttébb leverő.

Mert mikor vonaton száztiz kilométer

sebességgel lihegett e dicső városok

felé a füstben, a vékonyan csorgó

holdfényben, mindenütt láttam riadozva,

igen jelentősen

az ébren-alvó, népes temetőket.