A Nyugatrómai Birodalom bukásának okairól kell beszámolót írnom. Mi legyen benne? lent a többi.

A III. század súlyos külső és belső válságát a század végén sikerült felszámolni.

Aurelianus császár (270 után) helyreállította a birodalom egységét, visszaverve a "barbár" támadókat-

bár a határvonal megrövidítése érdekében egyes provinciákat (pl. Dácia) kiürített.

A katonai eredmények lehetővé tették a gazdaság stabilizálását.

A válság felszámolása során a császári hatalom új, minden korábbit felülmúló megerősödését figyelhetjük meg. Ezt a nyílt, diktatórikus formát szokták dominátus rendszerének nevezni (Diocletianus császár)

Hatalmának alapja a hadsereg volt.

Ennek létszámát és zsoldját felemelte.

A császár intézkedéseit hivatali szervezet hajtotta végre. A szenátus politikai jelentősége megszűnt, de a

kormányzás megkönnyítésére a birodalmat négy részre tagolta. A római vallást a napisten kultusza jegyében

próbálták egységesíteni, de a jeresztények nyíltan szembeszálltak. Ezt követte a minden korábbit felülmúló

keresztényüldözés.

Nagy Constantin okult a kudarcokon: felismerte, hogy a kereszténységet már nem lehet megsemmisíteni, ezért kiegyezett vele.

A dominatus gazdasági intézkedései elsősorban a birodalom keleti felében bizonyultak hatásosnak.

A népes városokban tovább fejlődött az ipar, virágzott a kereskedelem. Constantinus császár a birodalom keleti felében új fővárost alapított (Konstantinopolis).

Ez a főváros kedvező gazdasági viszonyok között gyorsan fejlődött, versenytársa lett Rómának. Az idők folyamán a birodalom súlypontja is ide helyeződött.

Más irányú fejlődés volt megfigyelhető a birodalom nyugati felében.A dominatus reformjai csal átmeneti enyhülést hoztak.A gazdasági helyzet az i.sz. IV. sz-tól egyre romlott.A rabszolgák száma gyorsan csökkent. Az iparban és a kisbirtokokon már alig alkalmazták, a nagybirtokon pedig inkább colonusként foglalkoztatták

őket.A súlyos adók és földesúri terhek miatt azonban a colonusok szöktek. A szabad bérlők röghöz kötése már a középkori jobbágyok sorsát vetítette előre.A városok helyzete sem volt jobb. A provinciák fejlődésével

Itália ipara egyre hanyatlott, a városok pusztulása következett be. A városok,az ipar hanyatlása súlyos pénzhiányt idézett elő, az adók egyre nagyobb részét kellett terményben fizetni. Lassanként

az egész társadalom az önellátás szintjére

hanyatlott. A nyugati és keleti fejlődés eltérő jellegének megfelelően 395-ben a biirodalom végleg kettévált. A keleti rész központja Konstantnápoly,

a nyugati részé Róma (majd Milano és Ravenna) lett.

Népvándorlás (germán népek és hunok támadásai)

A germánok először a keleti birodalom tertületére

törtek be (de a keleti császárok elhárították).

Utána a nyugati birodalomba. A nyugati birodalom nem tudott ellenállni, mert nem rendelkezett kellő katonai

erővel. Így kénytelen volt befogadni a germánokat.

Császári rendelkezés alapján a betelepülő germánok megkapták a római földbirtokosok földjének meghatározott részét, ennek fejében katonai szolgálatot kellett teljesíteniük. Az ötödik sz-ban újabb külső veszélyt jelentett a hgunok támadása. Azonban 451-ben megállították a hun előrenyomulást. 453 után (Attila halála) a hun birodalom gyorsan felbomlott s így nem jelentett többé veszélyt. A római császár hatalma azonban egyre jobban csökkent. 476-ban a germán Odoaker az utolsó római császárt,Romulus Augustulus-t megfosztotta trónjától. Ezzel megszűnt a nyugati császárság. A birodalom súlypontja keletre helyeződött. Justinianus császár (az V. sz-ban) még egy kísérletet tett a birodalom egységének helyreállítására.

De kísérlete nem járt tartós sikerrel.