SOS - Segítene valaki a következő verseket elemezni és leírni a rövid tartalmát? - SOS

Esetleg ha megvan valakinek Balassi 3bármelyik versének elemzése akkor az is jó lenne.

Balassi Bálint

TIZENNYOLCADIK

KIBEN ÖRÜL, HOGY MEGSZABADULT AZ SZERELEMTŐL

azon nótára

1

Szabadsága vagyon már én szegény fejemnek,

Szerelemtől nincsen bántása én szívemnek,

Vagyok békességes, én elmém már csendes,

nincs gyötrelme lelkemnek.

2

Megszabadult rabhoz hasonló állapotom,

Mint szinte annak, nékem sem volt szabadságom;

Én nagy szerelmemben, mint gonosz tömlecben,

éjjel-nappal volt gondom.

3

Szabadon örülök minden múlatságoknak,

Búsultát sem gyakran látják vidám orcámnak,

Azért, mert köteles nem vagyok szerelmes

senki ékes voltának.

4

Örülök, röpülök, nemkülönben, mint karul,

Kinek sárga lába lábszíjakbúl szabadul,

Nem kesereg lelkem, mert megmenekedtem

szerelem békójábúl.

5

Kell immár énnékem csak jó ló, hamar agár,

Ifjak társasága, éles szablya, jó madár,

Vitézek közt ülvén kedvem ellen sincsen

jó borral teli pohár.

6

Kegyesek, szép szüzek, reám bár úgy nézzenek,

Valamint akarják, azzal mind egyet érnek;

Mert sem szerelmekkel, sem gonosz kedvekkel

többé vízre nem visznek.

7

Vehetnek ifiak, vének példát énrólam,

Én nagy szerelmemben mennyi nyavalyát láttam;

Néha mint örültem, néha kesergettem,

mint nyughatatlankodtam.

8

Ója, en a tanács, szerelemtől meg magát

Minden, ki kívánja életének nyugalmát,

Mert ki azt követi, higgyed, kínját érzi,

vészi gonosz jutalmát.

9

Szerzém ez nyolc verset víg és szabad elmével,

Gyűlésben indulván jó ruhás legényekkel,

Hozzám hasonlókkal, vitéz ifiakkal,

nem kehegő vénekkel.

TIZENKILENCEDIK

TITKOS SZERELMÉRŐL SZERZETTE

azon nótára

1

Vajha én tüzemnek nagy tűrhetetlen volta,

Ki titkon énbennem életemet fogyatja,

Olyan természető volna, mint egyéb tűz,

dolgom mind helyin volna.

2

Mert egyéb tűz nemcsak önnen magát emészti,

Hanem mindent, amit szene gyújt, elégeti,

Amit lángja elér, szinte úgy, mint magát,

úgyan hamuvá tészi.

3

De nagy szerelemtől én meggyúladott tüzem

Csak egyedül nékem megemészti életem,

Szeretőmet penig, kihez égek fottig,

csak fel sem gyújtja nékem.

4

Régtől fogva égvén lassan-lassan elfogyok,

Szinte, mint magátúl gyúladott fa, oly vagyok,

Titkos szerelemtől, mint tűz hévségétől

fa, én is úgy száradok.

5

Miképpenhogy az oly tűznek nincs semmi lángja,

Ki magátúl gyúlt fát az erdőben fogyatja,

Én szerelmemnek is, noha nincsen híre,

de életemet rontja.

6

De ámbár romlanék, csak egyedöl ne élnék,

Ki úgy lehetne meg, ha én attól szót vennék,

Azki én szívemnek királnéasszonya,

ha annál kedvesb volnék.

7

Mint én, hogy így égjen, enmagam sem kívánom,

Kínját nem akarom, mert őtet igen szánom;

És csak úgy szeressen, hogy el ne felejtsen,

meg is enyheszik kínom.

8

Hiszem, hogy nem lenne hozzám oly háládatlan,

Szerelmem jutalma tőle nem lenne tiltván,

Csak megismérhetne, sok kínom helyébe

jóval lenne énhozzám.

HUSZADIK

SOMNIUM PROPONIT

az Toldi Miklós éneke nótájára

1

Már csak éjjel hadna énnékem nyugodnom,

Ha nappal miatta nyughatatlankodom,

De lám, éjjel-nappal érte csak kínlódom,

Gyakran költ álmomból róla való nagy gondom.

2

Ez éjtszakai sok vigyázásim után,

Virradta felé szenderedve aluván,

Szeretőm személyét én álmomban látám,

Megrettenék látván, hogy haragudnék reám.

3

Tetszék, mintha volna kézíja kezében,

Kinek mérges nyila vetve idegében,

Arányoz azzal engem ölni éltemben,

Ezt látván, mintha így szólanék ijedtemben:

4

Ne siess éngemet megölni, Asszonyom!

Ezt érdemlette-é tőled szolgálatom,

Hogy miattad essék most szernyő halálom?

Kegyetlen, mit mívelsz? Te léssz-é az gyilkosom?

5

Hát az ilyen szómra ő mind ezt feleli:

Elköltél - mond -, arról könyörgésed semmi.

Meghalsz, meghalsz, - úgymond - meg nem menthet senki,

Világból, akarom, hogy kezem miatt múlj ki.

6

Ez szavára viszont mintha ezt mondanám:

No, ámbár légyen úgy, ez ám én jutalmam,

Kiért néked fottig én híven szolgáltam,

Vedd el bár éltemet, ugyanis csak kínlódtam!