Mikor válik külön a történelmi és az irodalmi középkor? Mik az időhatárok?

A középkor vége egyes felfogások szerint:

1453: Konstantinápoly eleste, a mohamedanizmus betörése Európába; 1492: Amerika felfedezése

1517: A reformáció kezdete

A magyar történelemben mások a határok(!), mint a világtörténelemben.

Magyar viszonylatban többnyire 1526-ot tartják a középkor végének.

(Ha csak a hadtörténetet nézzük, akkor egyértelmű az 1526. De ha a rendi fejlődést nézzük, akkor sokkal későbbi évszámot kell megadni)

Van aki a középkor végét az angol polgári

forradalomtól számítja (1640)

Nincsenek annyira "éles" határok

A magyar irodalom kezdetét az Intelmek könyve Imre herceghez jelenti a 11. század elejéről, amelyet I. István király a fiához, Imre herceghez írt.

A két fő középkori elbeszélő műfaj a legenda és a krónika volt(!)

A magyar szentek legendái közül kiemelkedik Szent István király legendája Hartvik püspöktől, Szent Imre legendája Fulko íródeák tollából, Szent Gellért püspök legendái és Szent László király legendája.

A magyarok töténelméről szóló első fennmaradt krónikák az Anonymus (P. mester) által írt Gesta Hungarorum, valamint Kézai Simon hun-magyar krónikája.

Ezekben a krónikákban a történelem a legendákkal keveredik, ezért történelmi szempontból nem teljesen megbízhatóak.

Az első magyar útleírást képviseli Julianus barát beszámolója, a Jelentés Magna Hungáriáról 1237-ből.

A későbbi magyar történeti művek közül ki kell emelni Kálti Márk A magyarok krónikája című munkáját

1358-ból (leghíresebb másolata a Képes krónika díszes kódexében maradt fenn), az 1473-ban készült Budai Krónikát (amely egyben az első magyarországi nyomtatott könyv Hess András budai nyomdájából), valamint Thuróczi János 1488-as Chronica Hungarorum című művét.

A középkori költői alkotásokat világi és vallásos műfajokra oszthatjuk. Az Árpád-kori magyarországi latin költészet legszebb alkotása a Siralomének a tatár dúlta Magyarországról. A vallásos költészet első számú műfaja a himnusz volt. Különösen szép himnuszok maradtak fenn Szent Istvánról, Szent Imréről és Szent Lászlóról, köztük a Szent István verses históriája.

A késő középkori kolostori irodalom leghíresebb szerzői az Európa-szerte népszerű Michael de Hungaria (Magyarországi Mihály), Domonkos-rendi prédikátor, a szintén nagy hatású prédikációiról ismert Temesvári Pelbárt, valamint a latin nyelvű himnuszok mestere, Csanádi Albert, pálos szerzetes.