Segítség! Érvelő fogalmazás?

Igen, vannak igazságok az idézetben, néhány ponton azonban nem osztom a véleményét.

A külső szabadság valóban a mások által az egyént korlátozó eszközök által meghatározott.

Egy gyermeket a szülei, nagyszülei, tanárai, más felnőttek korlátoznak a szabadságában, megmondják neki, mit mikor kell tennie.

Ez lényegében természetes, a nevelés részét képezi a gyermek, és ifjúkorban. Hiszen a felmenői, a rá ügyelő, vigyázó felnőttek felelősek érte, az általa elkövetett tettekért.

Felnőtt korban is sokféle korlátozást kell leszenvednünk:

a munkahelyi hierarchia miatt a főnök-beosztott viszonyból adódó korlátokat például.

Párkapcsolatban az együtt élő felek is nagyban korlátozhatják egymást szabadságuk gyakorlásában.

Ki mikor, hová mehet egyedül, párja nélkül, milyen társasága lehet, mivel foglalkozhat a munkája mellett, sporttal, hobbival például.

A külső szabadság korlátai lehetnek még, hová utazhatunk szabadon, engedélyek, útlevél nélkül.

Természetesen a köztörvényes, vagy egyéb bűnök elkövetői pedig a börtön falainak korlátait kénytelenek elviselni.

A belső szabadság egy sokkal elvontabb kérdés.

Sokkal tágabban is értelmezhető, megfoghatatlanabb, meghatározhatatlanabb.

Teljesen egyéntől függő, ki mit ért a saját szabadsága alatt, mire vonatkoztatja, értelmezi ezt.

Van művészi szabadság is, alkotói szabadság, ha úgy tetszik.

Szabad akaratomból, szabad döntéseimmel szabom meg az utat magam előtt, hová szeretnék eljutni, mit szeretnék elérni.

Ezért milyen áldozatokat hozok, kitől, mit várok el.

Mérlegelés nélkül, szigorúan a célomra koncentrálva megyek előre, félresöprök mindenkit, aki az utamban áll, nem vagyok tekintettel senkire.

Nem veszek tudomást az előttem tornyosuló akadályokról, minden akadályt áthágva teszem, amit jónak látok.

Akár a magánéletben, akár a gazdasági, üzleti életben, de a közéletben is tapasztaljuk ezt a ma meghonosodni látszó magatartást.

Pedig a törvények, a társadalom írott és íratlan szabályai figyelmeztetnek: be kell, be kellene tartani bizonyos korlátozó intézkedéseket, figyelemmel kellene lenni ezekre.

A belső szabadság, a döntés szabadsága, amikor saját természetemtől, hajlamaimtól függetlenül is érvényesítem akaratomat, ahogy nagyjából szól az idézet, ez szerintem nem igaz.

Véleményem szerint, vagy én legalábbis ilyen vagyok, a döntéseket csak, és kizárólag a rám jellemző tulajdonságaim, habitusom, jellemem függvényében hozom meg.

Soha nem lépek ki a saját árnyékomból, nem hazudtolom meg önmagamat, a mű címe is ezt tanácsolja, sugallja: "Légy hű önmagadhoz !" /Eric Knight/

Néhány gondolat indulásnak talán jó lesz, persze ezek egy felnőtt gondolatai, egy felnőtt véleménye, így kezeld őket, kérlek !