Téli tájleiró fogalmazás?

Petőfi Sándort idézem, A puszta télen című versét:

"Mint befagyott tenger, olyan a sík határ

Alant röpül a Nap, mint a fáradt madár."

A behavazott táj, néma, csendes, a kopár fák ágait zörgeti csak a fel- feltámadó szél.Néhány levél rezeg csak az ágakon, melyeket nem sodort még el a zord idő.

Az égbolt szürke, egyhangú, a Nap vöröslő korongja hamarosan eltűnik a látóhatáron, ahol a föld az éggel találkozik.

Alighanem szél lesz, mondják ilyenkor az öregek, ha a szürke felhők vörös színt öltenek.

Elcsendesedik a vidék, a madarak is korán térnek ilyenkor

nyugovóra a fák odvaiba, vagy a bokrok közötti búvóhelyeikre.

Mindent betakar a hó, nagy pelyhedben kezdett hullani ismét, elfedve a nyomokat az erdőben.

Az avar a hó alatt néha megzörren, talán pockok, egerek keresgélnek még táplálékot.

Sietniük kell, a bagoly hamarosan figyelőállásba helyezkedik valamelyik magas fa koronájában. Éles szeme a sötétedő tájban is biztonsággal találja meg a kiszemelt áldozatot.

Amúgy minden mozdulatlan, kifelé tartva az erdőből már csak egyhangú szürkének látom a távoli házakat.

Az ablakokból kiszűrődő fények is alig látszanak.

Lassan mindent elnyel a sötétség.

De a fehér , szikrázó hó megvilágítja utamat hazafelé.

A fenyőfák sűrű ágai felfogták a havat, mintha szép, fehér lepel borítaná be őket. Egy-egy fenyőtoboz még himbálózik rajtuk, a kiálló ágakon jégcsapok csillognak. A tél igazi csodái, melyeket nem emberi kéz, hanem a természet alkotott.

Azt elhiszem, hogy sokat segített. Úgysem hiszi el a tanárod, hogy te írtad.

Ha csak 3-4 mondatot tudtál eddig írni.

De mindegy. Más tollával ékeskedni...