Jókai Mór:Sárga rózsa c. könyvnek mi a taratlam?

"Olvasd el a könyvet. Az talán nem túl rövid.)"

Szerintem elég rövid ahhoz, hogy hamar magadévá tedd.

Én tegnap este, amikor munkából hazaértem, a kérdésen felbuzdulva elolvastam ezt a kis történetet.

Tényleg nem hosszú, bepillantást nyerhetünk a puszták világába, a korabeli parasztság életébe. A népies beszéd élvezetessé teszi az olvasást.

A csikósbojtár és a gulyásbojtár találkozásánál már érzékelhetjük, hogy itt valamiféle tragédia van kibontakozóban.

Okozója pedig egy lány, a hortobágyi csárda "Sárga rózsája./ A sárga rózsa nemcsak képletesen van jelen a történetben, de a valóságban is nagy szerepe van, mert ilyen sárga rózsa csak a hortobágyi csárdánál virágzik.

Ezt a sárga rózsát látta meg a csikósbojtár a gulyásbojtár kalapján, és ez vezetett végül is a történet végén tragédiához.

„Mert csak „egy” sárga rózsa van az egész Hortobágyon, az is a csárdabérlő kertjében. Valami idegen hozta oda, azt mondják, Belgaországból; csodálatos rózsa, egész nyáron nyílik, pünkösdkor elkezdi, s még adventben is teli van fakadó bimbóval. Olyan sárga a virága, mint a termésarany, az illata meg inkább a muskotály boréhoz hasonlít, mint a rózsáéhoz: hej, de soknak a fejébe ment már ez az illat, aki azt a rózsát megszagolta!

Aztán annak a leánynak is csak „sárga rózsa” volt a neve, aki abból a rózsából szakítani szokott, nem is magának."

A csárdás leánya mindkét legénnyel cicázott. Előzménye, hogy a csikósbojtár, Decsi Sándor elment katonának, a másik legény azonban, akit Lacza Ferkónak hívtak, nem, ő hazugság árán maradt itthon, és így ő tette tovább a szépet a leánynak.

Mikor Decsi Sándor meglátta a másik legény kalapján a sárga rózsát, őrülten féltékeny lett. Ridegen bánt a leánnyal, aki megijedt, ezért tudatlanságból megétette nadragulyával, amit egy cigányasszony hagyott nála, mondván, hogy ez majd visszahozza neki a szeretett férfit.

Decsi Sándort az állatorvos mentette meg, de a lány ápolta, aki mindent bevallott az orvosnak.

A vizsgálóbíró előtt a legény letagadta, hogy járt volna a lánynál a csárdában, azt mondta, hogy egy cigánylány mérgezte meg. Kereshetik azt a holdban.

Így a lány megmenekült. Decsi Sándor életében először hazudott, ezért saját magát megvetette.

Itt kezdődik talán a meghasonlás az eddig becsületes, igazmondó legény életében.

Lacza Ferkót Morvaországba küldték, ahová szarvasmarhákat kellett vinnie. De ő a vásározóktól meghallotta, mi történt a Hortobágyon, a pletykák alapján már el is temették Decsi Sándort, a lányt pedig kivégezték, ő pedig a lány szeretőjeként lépett elő, akit gyilkossággal vádolnak.

Egy betyáros csellel visszafordította a szarvasmarhákat.

Itt visszautal a történet Jókai egy másik művére, mégpedig a Kőszívű ember fiaira. /Boksa Gergő és a németek által elrabolt ökrök/.

Itt is csudát láttak az állatok, csak ezt a csudát Lacza Ferkó idézte elő azzal, hogy árvatőzeget dugott a tűzbe, aminek a szagát a szarvasmarhák nem állották.

Leugráltak a kompról, ami vitte volna át őket a túlpartra, kiúsztak a túlpartra, Lacza Ferkó meg utánuk, hogy ő majd visszahozza őket.

Nem is álltak meg egészen addig, amíg vissza nem értek a Hortobágyra.

A morva hajcsárok csak tátott szájjal bámultak utánuk.

"Amint a bojtár is kikapott a partra, lekeríté a nyakából karikás ostorát, s nagyokat kondított vele.

- Ahán! Téríti már! - mondogatták a vásárosok, vigasztalásul a hajcsároknak.

Az ostordurrogatás pedig a szarvasmarhának csak arra jó, hogy még sebesebben szaladjon előre."

Decsi Sándor kezébe egy váltó került, amit Lacza Ferkó adott annak fejében, hogy a pusztai virágszál ezüst fülbevalóját bearanyoztatta.

Ezt a fülbevalót a leány Decsi Sándortól kapta.

A csikósbojtár bosszúra készült Lacza Ferkó ellen. Megtudta, hogy ott van a csárdában, visszajött Morvaországból.

A csárdánál megtörtént a pusztai párbaj. Ebben a párbajban Lacza Ferkó lett a vesztes.

"A két bojtárlegény, amint bothosszára összetalálkozék, egyszerre csapott le az ólmos bottal egymásnak a fejére, s azzal továbbfutott velük a rohanó paripa.

A Decsi Sándor megingott a nyergében a kapott ütéstől, a feje meglódult utána, hanem aztán csak felvágta a fejét, megigazítá a begyűrt süvegét; bizonyosan csak a bot nyele, nem a bunkója sújtá a tarkóját.

Hanem az ő csapása annál jobban volt odaszánva. Az ólmos bot bunkója oldalt találta az ellenfél koponyáját, s az oldalt fordulva kiesett a nyergéből s hasmánt terült el a földön.

Ekkor aztán a győztes ellenfél visszafordítá a lovát, s a leütött ellenfelét tarkótul sarkáig végigpáholta, ami csak ráfért. Így szokták azt!

Ha már elégtétel, hát legyen elégtéve!"

A lány, aki félve nézte végig a párbajt, hiába bizonygatta, hogy őt, Decsi Sándort szereti, a legény már nem hallgatta meg.

Hátat fordított a lánynak, és elvágtatott a pusztába.

A lány a súlyosan sérült Lacza Ferkót ápolhatta, pedig Decsi Sándort szerette.