Miről lehetne irni egy fogalmazásba aminek az a cime hogy " Gondolkodom, tehát. (vagyok) "?

Arról, hogy tetteinket nem spontán módon, ész nélkül hajtjuk végre, hanem előtte gondolkodunk, számba vesszük a lehetőségeinket. Mit tegyünk, vagy éppen mit ne.

Nehogy az elkövetett dologból bajunk származzon, amit már később nem lehet jóvá tenni.

És természetesen a jövőt illetően is elképzeljük, meghányjuk-vetjük, mi lenne jó, mit kellene csinálni, hogy jó irányba haladjunk.

Milyen középiskolába menj például ?

Gondolom, ez nagyjából már a Te korodban felmerülő kérdés lehet.

Milyen szakon kellene továbbtanulni ?

A lényeg, hogy bármiről is legyen szó, ne "Hűbele Balázs" módjára fogj hozzá, hanem eltöprengve, mérlegelve a lehetőségeket, amelyek előtted állnak.

Ez persze magánéleti, és iskolai, közösségbeli viselkedésre egyaránt érvényes.

Az arany középutat kell választani, mert szintén Shakespeare-től származik az a mondás is: "A tett halála az okoskodás."

Szóval csak szépen, megfontoltan előre!