Apollinaire : Égöv c. vers elemzése?

Szia! Nekünk is ez volt a hf. =S De ennél többet senki sem talált : A Szeszek nyitó verse, az Égöv (1912) összegzô és programadó költemény: számadás a költô eddigi életérôl és egy újfajta világszemlélet kifejezése. A költô a régi világtól unottan fordul el, egykori hitét elvesztette, új hitek, új lehetôségek után sóvárog.

A költemény idôbeli kerete egy hajnaltól hajnalig tartó séta. A költô ebben a keretben éli át felmerülô emlékképekben életének elmúlt eseményeit, miközben fantáziája abszurd látomásokba ragadja. A költôi tudat idôben és térben szabadon csapong, így a versben egymás mellé kerülnek egymástól távol esô jelenségek: a modern élet, a technikai civilizáció, a nagyváros motívumai keverednek a múlt, a történelem, a vallások és mitológiák elemeivel, fantasztikus álomképekkel. A kubista festészethez bizonyos mértékig hasonló módszer ez: az alkotás tárgyát a művész elemeire bontja, és ezeket az elemeket valamennyi oldalukról megelevenítve új egységbe helyezi. Apollinaire is szimultán együttlátásban, egy enciklopedikus látomásban egyesíti a széttört világ darabjait, a külsô és a belsô világ jelenségeit együtt, valóságos összefüggéseikben tárja elénk, úgy, ahogy azok a lelki élet folyamatában valóban együtt vannak. "Arra kell szoktatnunk a szellemet, hogy egyidejűleg fogja fel a verset, mint az életnek egy jelenetét" - írja.

A nagy költemény elemeit az élet "lángoló szesz"-ének, az új mámorok átélésének heve, líraisága fogja össze. A személyes élményekhez világnézeti kérdések kapcsolódnak, a kor képének rajza történelemfilozófiai problémákat vet fel. A költô a vers nagy részében önmagához beszél, de az önmegszólítást idônként felváltja az elsô személyű elôadás.