Légy jó mindhalálig - Török János levele?

Szia! Ennyit találtam utalást rá. De elküldöm neked ezt a linket, ha még szükség lesz rá.

[link]

/Orczy és Gimesi meglátogatja Misit/

- Hát én olvastam a Török úr levelét, amit írt a rendőrségnek, te olvastad?

- Én nem olvastam.

- Hát hogy bevallja, hogy ő lopta el a zsebedből a reskontót.

- De mikor?

- Mikor mutogattad náluk, az apjáéknál.

Misi visszagondolt, az lehetséges. Mert nem adta vissza.

- És azt is megírta, hogy a tíz forintot akkor dugta a zsebedbe, amikor a pakktáskát letetted.

- Igen, azt gondoltam.

- És százhúsz forintot kapott a trafikban, és abból tíz forintot neked adott, negyven forintot elköltött ruhára Bellának, ez ötven, tíz forint egyébre, az hatvan, húsz forintba került az út, az nyolcvan, tíz forintot adott Bellának, mikor a hercegékhez ment, az kilencven, a kocsit is ő fizette ki, az két forint és csokrot is vett háromért, az kilencvenöt és a többit ellumpolta, és az utolsó tizenöt krajcáron vett három levélbélyeget, s megírta bűneit egyben az apjának, egyben a te bátyádnak, s egyben a rendőrségnek, s akkor bele akart ugrani a Dunába, de nem ugrott bele, mert hideg volt a víz biztosan.

Orczy és Gimesi nagyot nevettek, de Misi folyton csak azt mondogatta elhűlve:

- Százhúsz forint, százhúsz forint... ez az egész?

Szörnyen le volt hangolódva: százhúsz forint az egész... Akkor mivel volt tele a pakktáska?...

- De nem baj, mert kifizették - mondta Orczy - az egészet! Már Pósalaky úr meg is kapta a hatvan forintot és a te bácsid az ötven forintot, mert tízet már kaptál, azt beleszámították. De a te Géza bácsid nem fogadta el, mert Törökék szegények és ő sok jóval tartozik nekik - azt mondta. Mert Török tanító fizette ki, hogy a fia becsületét megmentse.

Misi, savanyú volt a szája, úgy hallgatta. A fiúk sokat beszélnek, az egész iskola tudja, hogy ő nem akar többet debreceni diák lenni, és ez nagyon tetszik mindenkinek.

Akkor megérkezett a Géza bátyja, s megkérte a fiúkat, hogy most hagyják magában Misit, mert megint láza lesz.

Másnap eljött Viola Sanyival. Viola nagyon sírt, s bocsánatot kért Misitől, s meg is csókolta, azt mondta, hogy "Bella csókoltatja az ő kis poétáját" (ettől Misi lángvörös lett), és hogy Bella nagy szerencsét csinált, a hercegéknél van, és már küldött is ezer forintot, a vonatról rögtön kocsiban a hercegékhez ment, s a tanti nagyon szépen fogadta, és nagyon szereti, s rá fogja hagyni az egervári uradalmat, mert nagyon hasonlít a meghalt lányához, és az kilencezer hold, s most már meg van alapítva a szerencséjük, és most már Sanyi Pestre megy tanulni, ha itt megbukik, és egyetemi tanárt vesznek mellé nevelőnek!

Misi ezt mind úgy hallgatta, mint az álmot, s újra nagy láza lett.

Egy hét múlva már jobban volt, fel is kelt, de maga is nevetett egy kicsit rajta, elfelejtett járni, csak úgy szédelgett, mint az őszi légy.