Írnátok nekem Csokonai Vitéz Mihály: Tüdőgyuladásomról című alkotásáról verselemzést? ( ha nem tudtok verselemzést akkor az infókat is nagyon megköszönnném! )

Ez a verse pályájának utolsó szakaszába tartozik, amikor szembesül halálos betegségével. Bár hosszan, részletesen leírja - egyfajta lírai realizmussal - betegségének tüneteit ("Asznak tüdőhólyagjaim", "Borsódznak minden tagjaim"), a mű igazi esztétikumát a kétségbeesés és a remény közötti ingadozás, vergődés adja. Éppen ezt a változékonyságot képviseli a hold, amelyet a vers legelején megszólít: "Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom, Mondd meg nekem, hol fekszem én?". Egyetlen metaforát hoz létre, és ez a költői kép vonul végig a műben: a csónak-metafora, amely a halálba hanyatlás útját jelképezi, ahogy lebeg a vízen. A láz miatt úgy érzi, mintha csónakban "lengene", tehát amiben hánykolódik az a csónak, koporsójának a szimbóluma, ahogyan lebeg a csónak, úgy szenved a gyógyulással és a halállal kapcsolatos kétségeitől, és ez a két fogalom is szimbólumként jelenik meg: az egyik parton "réműlet űl s jéghallgatás" (a halál víziója), a másik parton a barátság szózatai, az életkedv (gyógyulás, remény víziója), majd egyszercsak szertefoszlanak a látomások, és visszatér a rideg valóságba, orvosához, Sándorffyra, eközben is a költészetére gondolva: "A hálá engem dalra ránt". Sőt, szerintem még a tihanyi Ekhóhoz című versével kimutatható intertextualitás, mert a záróképben ezt írja: "Zendűlj, ekhózz, esti csendesség!".