Hogy értelmeznétek ezt a versrészletet? (Kosztolányi)

Ellentétek vannak benne, és az érződik számomra, hogy nincs megelégedve a világ rendjével, hanem összevisszaságot érzékel, és ez egyfajta negatív hangvétellé kerekedik ki, amit az utolsó sor is alátámaszt. A sekély a mélység azt jelentheti konkrétabban, hogy felszínesek az emberi kapcsolatok, nem beszélünk azokról a dolgokról, ami igazán érdekel minket, mert jajj arról ciki beszélni... vagy legalábbis sokan ezt gondolják, a mély a sekélység meg azt jelentheti, hogy aminek meg vidám könnyed dolognak kellene lennie, az meg általában nem úgy sül el, hanem komorabban. Nah lehet elég zagyva lett, de maga a részlet is elég zagyva. Remélem segítettem valamicskét.