Mit jelent a ló motívum?

Szegény Gélyi János lovai című novella elemzése

„Megérti a négy okos állat a parádét…”

A környezet, a természet legapróbb részletei is zseniálisan alátámasztják, olykor megindokolják, vagy kiegészítik a cselekmény folyamát Mikszáth novelláiban.

A büszke, boldog lovak kicicomázott parádéja Gélyi János érzésének metaforája. Ez a metafora – Gélyi érzéseinek és a lovaknak párhuzama – végigvonul az egész művön.

Bokros és Tündér a két ló neve, jelzős szerkezetként értelmezve Vér Klárát, a tűzrőlpattant, szépséges menyecskét, a korábbi molnárnét, az egykori szeretőt jellemzi.

A lovak szebbek, büszkébbek, tüzesebbek, mint a csoltói, vagy bodoki – a leghíresebb lótenyészetből származó – paripák. Szintén páratlan a világcsudája feleség is.

Tehát a lómetafora kettős értelmű: egyrészt Gélyi úr érzéseit, ezzel párhuzamosan pedig magát Vér Klárát szimbolizálják.

„…kiscsikó-korukban meg is csókolgatta. Most már nem csókolja, mióta menyecske került a házhoz…”

Gélyi János szívében a lovakat második helyre szorította Vér Klára.

Itt érkezünk el – ez első olvasásra természetesen nem látszik ily világosan – az események kulcsához, hogy miért úgy történtek a dolgok, ahogy történtek.

„Maga nevelése […] szemei előtt nőttek fel ilyen gyönyörűségesnek…” „…másé volt már egyszer…”

A különbség a ló és a menyecske közt, hogy az egyiket ő nevelte, szeme előtt nőtt fel, míg a másikat kitépte egy idegen kezéből, ez az ellopott virág nem volt az övé, így nem is maradhatott az. „Ebül szerzett jószág ebül vész el.”

„…bizony abból a házasságból semmi sem lesz tavaszig, mert az én kiscsikóm még fiatal…” „…olyanná nevelte ezt a négy csikót, hogy […] elsápadnak az emberek az irigységtől.”

Az asszony, akit Gélyi szerzett, olyan szép, hogy irigységet ébreszt az emberekben. Van olyan „kiscsikó”, aki házasságkötéskor még fiatal volt, de egy évre rá már „rákerülhet a hám”. Ezek a „kiscsikók” könnyen vetélytársai lehetnek a vénülni kezdő „jószágnak” az „ízletes virágért”...