Van ehhez valami link, ami megkönnyítené a feladatomat?

Érdekes!

A kék színű sorokra kattintva újabb oldalak tűnnek fel! Kicsit kell másolgatni, gondolom ez már nem nagy feladat!

Én a harmadikként feladott link közepén pl. ezt találtam:

2. Jónás imája (1939)

A cím összekapcsolja a verset Babits Jónás könyve c. epikai művével.

A Jónás könyvében azonosítás nélkül maradt szereplő egyértelmű megnevezését adja: Jónás maga a

költői én.

Az egyes szám első személyben megnyilatkozó lírai én Jónás alakja mögül beszél. A vers második

felében ez az azonosság megszűnik, a bibliai alak már csak a költői én hasonlítójaként szerepel („hogy ki

mint Jónás, rest szolgája…”). Közvetlenül nem megszólított, csak egyes szám 3. személyben emlegetett

Gazdához intézett fohász a mű.

1

Két hosszú mondatra tagolódik a szöveg. Időszerkezete és motívumrendszere alapján is két részre válik.

I. 1-6. sor: a jelen múltbéli folyamat eredményeként jelenik meg (hűtlenek lettek a szavak, régi sok

hiú szavam). A költészethez, a költőléthez való viszonya, a hiteles megnyilatkozás

ellehetetlenülése fogalmazódik meg, fájdalmas önminősítésben.

II. 7-26. sor: jövőkép rajzolódik ki óhajtó, feltételes módban (Óh bár adna…).

A szenvedés és a költőszerep vállalásának problémája foglalkoztatja, A szenvedés egyszerre jelenik meg

konkrétan (rossz gégémből telik) és távolabb mutató általánosságok szintjén („a kínok eleven/süket és

forró sötétjébe”). Nem a szenvedés elhárítását kívánja (mint Jónás), hanem az erkölcsi kötelességként

megélt költőszerepet, vállalt küldetését akarja beteljesíteni (mielőtt… végképp eltűnök… bátran

szólhassak).

Motívumok:

1. patak − hasonlat:

- végigvonuló látványként összefogja az egész I. egységet;

- felidézi az idő képzetét;

- felkelti a beszédfolyam asszociációját;

2. A patak − motívumhoz szervesen kapcsolódik a tenger képe: a végső cél, a megérkezés, a

beteljesedés jelentéskörben szerepel.

Cethal: a megpróbáltatások, szenvedések felidézője.

Gazda: a gondoskodás megtestesítője, a Teremtő: a létezés végső oka, aki az alkotások hitelét,

érvényességét is megteremti.

Az egész verset átszövő szó − szavak − beszél − szólhassak stb. motívumháló a költői megnyilatkozás

feladatára utal.

Versforma: szakasztagolás nélküli páros rímű, jambikus lejtésű sorok.

Első részére a verselés homogenitása jellemző: szabályos jambikus sorokból áll. A második egységben

feltűnően sok a soreltérések száma: a sorok fele csonka, pirrichiusok, trocheusok törik meg a jambikus

lejtést. Megnövekszik a sorátlépések száma. Gyakran szorosan összetartozó mondatrészeket (alanyállítmány)

választ szét az áthajlás. A verselés nyugalom és felzaklatott nyugtalanság ellentétét érzékelteti.

Ezzel szemben a rímforma az egyneműség, a folyamatosság hatását kelti.