Holv találhatok szép ballagási beszédet? Felkértek a IV. -esek ballagására írjak egy beszédet amit egy III. -os fog felolvasni. Azt mondták humoros legyen és ne szokványos.

Drága Diáktársak, Tisztelt Tanáraink, Kedves Szülők, és Vendégek!

Az ember életében teljesen természetesen, előre meghatározott, olykor már megszokott időben és módon érkeznek el kiemelkedő események, amelyek életének jelentős, felejthetetlen állomásai, s egyben emlékezetesek maradnak egész életében. Egy ilyen ünnepi alkalomnak a részesei vagyunk most – kedves ballagó diákok, immár volt negyedikesek. Ez a várva várt nagy esemény, annak az ideje, mikor a szokásos módon búcsút vesztek iskolátoktól, egymástól, tanáraitoktól, itt maradó volt diáktársaitoktól, mindazoktól, akikkel együtt voltatok, együtt éltetek, tanultatok és dolgoztatok az itt eltöltött négy év alatt. A búcsúzás megható érzésekkel teli pillanatai ezek. Felemelő, ünnepélyes alkalom tanúi és részeseiként vagyunk jelen – szüleitek, rokonaitok, tanáraitok, ismerősök – mindazok akiket meghívtatok erre az alkalomra, akik valamilyen módon hozzátok tartoznak, s akik számára fontos az, hogy a Ti életetek kiegyensúlyozott, boldog legyen.

Búcsúzás ez egyben eddigi életetektől, bizonyos értelemben önmagatoktól is. Visszatekintés korábbi életutatokra, számadás, leltár az elmúltakról és előretekintés jövendőtök, céljaitok felé. Itt formálódott egyéniségetek a sokat látott és sok mindent megért falak között. A végbement változás jelentős: itt váltatok gyerekből felnőtté. Számtalan egyéni és közösen megélt élmény, az izgalommal szervezett és várt osztálykirándulások, a különböző iskolai rendezvények, a mindennapok feladatai, nehézségei, gyakran megélt öröm és bánat, számos siker és kudarc, időnként gondok és nehézségek a tanulásban és az élet más területein, az osztály- és iskolatársakhoz, tanáraitokhoz fűződő viszony, igaz, egész életre szóló barátság és számos kibontakozó bizalmas, meghitt vagy remélt kapcsolat – ezek mind-mind itteni életetek természetes velejárói, aktívan átélt, elválaszthatatlan részei voltak, szorosan idekötöttek benneteket.

A tavalyi ballagók arcán már megfigyeltük az elválás ünnepélyes fájdalmát, most ti is tapasztaljátok. Érzelmeitek talán vegyesek: valami újra vágytok, s már most érezitek, hogy hiányozni fognak a barátok, tanárok.

Most megkapjátok a választ a régóta fontolgatott kérdésre is: vajon fogtok-e sírni a ballagáson? Mit is sirattok ilyenkor? A barátságokat, melyeket minden tiltakozásunk ellenére az idő, a távolság szétzilál, az osztály egészének hangulatát és ezeket a - ha nem is mindig felhőtlen, de - állandóan újult erővel és kíváncsisággal induló napokat.

Szüleitek és a későbbiekben ti magatok is majd gyakran mondjátok, hogy ez a felelőtlenül szabad néhány középiskolai év volt életetek legboldogabb szakasza. Ezután már a főiskolán és az egyetemen is egyaránt teljesítendő feladatok sokasága fog özönleni s egy újabb harc kezdődik. Nem biztos, hogy igazuk van, de az tény, hogy a nem kevés tanulás mellett azért boldog, vidám percekben, sőt órákban sem szenvedtetek hiányt: gondoljatok csak vissza a garabonciás napokra, az együtt eltöltött keri piknikekre, a bulikra, a nem mindennapi aranyköpésekre.

Azt hiszem nemcsak az én véleményem, hogy a Zwack keri tanárai mind emberileg, mind szakmailag nagyon jók. Az ő érdemük is mindaz, amit életetek során eddig és a majdan a jövőben elértek. Köszönjük a munkájukat és türelmüket.

Hamarosan, az érettségin és a felvételin learathatjátok közös küzdelmetek gyümölcsét. Sok szerencsét kívánok nektek a vizsgákhoz.

Őszintén remélem, hogy mindegyikkőtöknek sikerül megérkezni, ahova vágyai, álmai vezérlik, s a szeretetteljes búcsúzást az érkezőket köszöntő lelkes üdvözlés követi majd.

Most elhagyjátok a középiskolát, de a keri kapuja mindig nyitva áll előttetek, és nem csak az eljövendő osztály- és öregdiák találkozók alkalmával, hanem majd akkor is, amikor tanáraitok már nem lehetnek itt, együtt veletek. Ti akkor is, és mindig ide tartoztok, és ide bármikor hazajöhettek, bárhol is éljetek a világban, bárhová is sodorjon benneteket az élet számos vihara. Itt nőttetek fel, ez az iskola éltetett és táplált benneteket. Vigyétek magatokkal, őrizzétek és adjátok tovább azt az örökséget, amit itt kaptatok! Legyetek méltó példaképei az utánatok jövőknek! Hogy így legyen - az élet hosszú, göröngyös útját járva és haladva rajta egy James Clavell által íródott idézetet adok nektek útravalóul.

“Becsület is van a világon. Ha valakivel dolgotok van, mondjatok neki igazat és akkor neki is igazat kell beszélnie, különben nem becsületes ember. Úgy védjétek a másik embert, ahogy tőle elvárjátok, hogy titeket védjen. És ha valakinek nincs becsülete, azt kerüljétek el, mert titeket is beszennyez. Ne felejtsétek el, vannak becsületes emberek és piszkos emberek. Van becsületes pénz és mocskos pénz. Igaz, hogy a becsületnek is vannak fokozatai, de az embernek csak egy értékrendje van.”

Szeretettel és tisztelettel köszöntök minden kedves jelenlévőt. Vendégeinket, a szülőket, a rokonokat, az iskola diákjait és tanárait, és külön nagy szeretettel a ballagó nyolcadikosokat!

Egyszer mindennek elérkezik a vége, s akkor búcsúzni kell. A búcsú egy nemes feladat. Fontos, mert lezár egy időszakot, az élet egy szakaszát elhatárolja a többitől. A bezáruló ajtótól azonban nem szabad megijedni, tudni kell az új irány felé fordulni, és meglátni a feltáruló lehetőségeket, ahogy Nagy László mondja:

"Töröld le könnyedet

Kisírt szemedben mosoly

legyen és derű,

Minden nap kezdődik valami

valami nagyszerű,

valami gyönyörű."

Ugye minden ballagó diákban él egy kép az első napokról, az első lépésekről, melyekkel a mára már jól ismert iskola falai közé lépett? Ugye mindannyian őriztek néhány emléket az első találkozásokról, az első benyomásokról. Szorongással, várakozással indultatok az úton, amelyen most egy útelágazáshoz értetek.

Ezek a percek, órák remek alkalmat nyújtanak arra, hogy gondolatban végigjárjátok az iskola tantermeit, folyosóit és számotokra kedves zugait. A kertvárosi iskola mára már köddé vált tantermeit, a hosszú iskola ütött-kopott helyiségeit, a Bajcsyt; s a szépséges új Kossuth úti emeletes iskolát. Jegyezzetek meg minden részletet: a kövezet mintáját, a tábla színét, a folyosói dekorációt, a padfirkákat, és zárjátok ezeket a részleteket a szívetek azon csücskébe, amelyet a kellemes emlékek megőrzésére tartotok fenn.

Vajon az itt eltöltött évek alatt megkaptátok a választ a kérdéseitekre? Vajon valóra váltak reményeitek, melyekkel érkeztetek annak idején? A választ bizonyára mindenki meg tudja adni önmagának.

Kedves Gyerekek!

Ne higgyétek, hogy csak a tanóra nyújtott számotokra ismereteket. Az óraközi szünetekben, a hosszabb-rövidebb vakáció alatt, a délutáni és hétvégi foglalkozásokon nagyon sok olyan értékes ismeretet gyűjthettetek be magatoknak, amely hozzájárult személyiségetek formálásához.

Kialakultak igazi barátságok, diákszerelmek, megtanultátok mi a versenyszellem, az összetartás, és hogyan kell kitartóan küzdeni a kitűzött célok eléréséért.

Emlékezzetek az osztálykirándulások hangulatára, a farsangi vagy egyéb bulikra, a Kertvárosból való beköltözés izgalmára.

Jusson eszetekbe, ahogy a torkotokban dobogott a szívetek egy-egy jelentős dolgozatírás előtt, vagy puskázás közben, nehogy lebukjatok.

Azt mondják, hogy az emlék, a tudás, a megszerzett tapasztalat az ember kincse, kiváltsága és megkülönböztető jegye. S ennek a kincsnek csak a kisebbik részét alkotja az, amit a múltból sikernek tartunk, amire büszkék lehetünk: a nagyobbik rész a tévedések emléke, ami lehetővé teszi, hogy ugyanazt a hibát ne kövessük el újra és újra.

Mi mást kívánhatnék most nektek, mint azt, hogy a sikereitek gyűjteménye számosabb legyen a tévedéseknél, hogy sokkal több mindenre gondolhassatok vissza a büszkeség, mint az okulás miatt.

Kívánom nektek, hogy az itt eltöltött évek, az iskola falai között megszerzett tudás, az élmények sokasága, a tanáraitok embersége, szeretete elegendő éltető erőt adjon nektek a mindennapok helytállásához, küzdelmeihez.

Azt kívánom nektek, hogy ne csak kitűnő, de hasznos emberekké is váljatok. Mert egy közösség, egy nemzet számára fontos, hogy sokan legyenek, akik a saját életükben sikeresek, de ennél fontosabb, hogy még többen legyenek, akik hasznosak is tudnak lenni. Ez nagy feladat, nem is megy egy csapásra.

Kemény Zsigmond szavait idézve: "Kitűnővé egy szerencsés perc alatt is válhatunk; hasznos emberré a fáradtságos évek tesznek."

Az első fáradságos éveken már túl vagytok! A célhoz éréshez azonban arra lesz szükségetek, hogy ne csak a szemetekkel lássatok, és az eszetekkel gondolkodjatok, de a szívetekkel is. Hogy észrevegyétek az életben a jót, és meg tudjátok különböztetni a rossztól. Hogy el tudjatok igazodni minden helyzetben, és meg tudjátok magatokat őrizni akkor is, amikor a világ ezernyi vonzó ajánlata arra csábít, hogy ne maradjatok hűek önmagatokhoz.

Legyetek hát hűek, és bízzatok önmagatokban!

"Mindenek fölött

Légy hű magadhoz: úgy, mint napra éj,

Következik: hogy ál máshoz se léssz.

Isten veled:

áldásom benned ezt érlelje meg majd."