Biológia házi. Korallok?

Az utóbbi esztendőkben több helyről is aggasztó hírek érkeztek a Nagy-korallzátonnyal kapcsolatban. A borúlátóbbak szerint a Nagy-korallzátony napjai meg vannak számlálva, s jelentős része a következő 40–50 esztendő során megsemmisül. A Queenslandi Egyetem Tengertudományi Központjának minapi tanulmánya szerint igen kicsi a valószínűsége annak, hogy a korallok képesek lesznek alkalmazkodni a világtengerek hőmérsékletváltozásaihoz. Márpedig a legoptimistább előrejelzések is a következő ötven év vonatkozásában két Celsius fokos felmelegedést tételeznek. A korallok pusztulásához azonban nem csupán a manapság naponta emlegetett globális felmelegedés járul hozzá. A megengedettnél nagyobb mértékű halászat, s a part menti vizek szennyezettsége ugyancsak veszélyeztetik e páratlan természeti képződményt. Az ausztrál parlamentben már számolgatják: a halállomány pusztulása és a turizmus csökkenése évente dollármilliókkal rövidíti meg az állami büdzsét. (Nem hivatalos becslések szerint a Nagy-korallzátony jelenleg évi egymilliárd dolláros üzletet jelent Ausztráliának.)

A mértékadó tudósok igyekeznek megnyugtatni a közvéleményt: a zátonyok nem fognak eltűnni, ám azokat a jelenleginél kevésbé látványos élőlények népesítik be majd a jövőben – tengeri algák és moszatok.

A közelmúltban a WWF (Worldwide Fund of Nature) készített egy összefoglaló jelentést az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (IPCC), amelyben földünk tíz olyan természeti csodáját sorolja fel, amelyek eltűnhetnek a klímaváltozás hatására. E listán a mexikói Chihuahua-sivatag, a Chilében található valdiviai őserdők s a Himalája olvadó gleccserei mellett ott szerepel az ausztrál partok közelében lévő Nagy-korallzátony is.

A Nagy-korallzátony nyújtotta biológiai sokféleség szinte felülmúlhatatlanul gazdag. Megőrzés nemcsak a tudomány számára fontos és felbecsülhetetlen, de Ausztrália számára különösen az. Ez a korallgát óvja meg ugyanis a kontinens partjait a Csendes-óceán pusztító hatásától. Itt ugyanis megtörik a ciklonok ereje és a szárazföldet már csak a megzabolázott hullámok érik el.

A Nagy-korallzátonyt 1981 óta tartják számon a Világörökség részeként.