60as évekről? Politika, divat, társadalom, mindennapok, TSZ. Házi dolgozathoz kellenének dolgok, de nem internetről összevágva.

Szia! Az első vagyok.

Előljáróban megjegyeznék annyit,hogy amikor valaki az általa átélt eseményekről ír,mindig a saját tapasztalatai alapján alkot véleményt. Ez soha nem lehet az adott korra jellemző abszolút igazság,mert más ember másképp élhette meg azt a korszakot.

Ezt könnyen beláthatod,ha arra gondolsz,hogy a ma élő emberek 50-60 év múlva mit mondanak majd a mai korról! Mást fog mondani a milliomos vállalkozó és mást a minimálbérből élő,vagy éppen munkanélküli. Mindegyiknek igaza lesz, és egyiknek sem.

Én sem állítom,hogy csalhatatlan igazságot írok.

A kérdéseid elég sokrétűek,sokat lehetne beszélni róluk. Megpróbálok sorban válaszolni rájuk. Lehet,hogy egyrésze holnapra marad.

Politika: A 60-as években már puhult a diktatúra.

Még mindig csak az történhetett,amit a Párt akart. Csak arról írhatott a média,amit a Párt engedélyezett. Sőt, a művészek,írók is csak azt írhatták meg,amit szabad volt.

Minden felelős pozícióban párttagok ültek. A Rákosi-rendszerhez képest ez azért már változott. Akkor a cégvezetőknél csak a párthűség volt a fontos. A 60-as évektől már a szakértelem is kellett. A vallásosság sem volt már egy jó szakembernél akadály. Igaz,hogy neki nehezebb volt előbbre jutni,mint egy ateistának.

Négyévente voltak országgyűlési és tanácsi választások.

A Népfront jelölt képviselőket. Meghatározták,hogy a jelöltek között milyen arányban legyenek fizikai,vagy szellemi munkások. Mennyi legyen a fiatal vagy éppen nyugdíjas stb.

A választásokon kötelező volt részt venni. Aki beteg volt,ahhoz házhoz vitték a szavazó urnát.

Elvben demokratikus volt a választás,valójában csak egy porhintés a külföld szemébe. Mindig 98-99 % volt a részvételi arány és az érvénytelen vagy nemmel szavazók aránya 1-2 %.

A választások után megalakult a Minisztertanács,élén a Miniszterelnökkel. A hivatalos államfő (akárcsak ma is) a Köztársasági Elnök volt. Valójában az államot a Pártfőtitkár,Kádár János vezette. Ha a Miniszter Elnök vagy a Közt.Elnök tartott beszédet,senkit nem érdekelt. De Kádár beszédét mindenki figyelte.

A tanácsoknál is a tanácstagokat a Tanácselnök irányította,de őket is a helyi Pártbizottság felügyelte.

A munkahelyeken is a párttitkárnak mindenbe beleszólása volt.

A mostanában sokat emlegetett ügynökhálózattal kapcsolatban nincsenek tapasztalataim,akkoriban nem is hallottunk a létezéséről.

Azt viszont tudtuk,hogy a pártbizottság és a Népfront (élén Pozsgai Imre főtitkárral) jelentéseket küldött a lakosság hangulatáról a központba.

A 60-as évek végétől minden újévkor emelkedett néhány fogyasztási cikk ára. Már októberben kiszivárgott,hogy mit fognak januártól emelni. Ami ellen legnagyobb volt a tiltakozás,az kimaradt az emelésből.

Már Rákosi megkezdte a Tsz szervezéseket. De az erőteljes kollektivizálás a forradalom után kezdődött és a 60-as évek elejére be is fejeződött. A parasztoknak nem csak a földjüket,de a jószágaikat,tanyáikat is be kellett adni a közösbe. Ha valaki nem lépett be,és a földje beleesett a TSZ területébe,akkor betagosították a földjét,és kapott helyette csereföldet. Gyakorlatban ez úgy nézett ki,hogy a Tsz-é lett a jó föld,az övé pedig egy hasznavehetetlen földdarab.

Ebben az időben én az MNB-nél dolgoztam.(Egy vidéki kisvárosban élek).

A megalakult TSZ-ek nagyon sok segítséget kaptak az államtól,kedvezményes kamatozású,20-30 éves lejáratú hitelek formájában. A kamat 1-2 %-os volt. (Igaz,hogy akkor még személyi hitelt is csak 3.000.- Ft-ot lehetett felvenni,5 %-os kamatra)

A hitelekből gépeket vehettek a Tsz-ek,vagy az állattenyésztéshez istállókat építhettek. De a környékünkben sok Tsz-ben szőlőt,gyümölcsöt,nyárfát telepítettek.

A 60-as évek végén,70-es évek elején ezeknek a hiteleknek nagy részét elengedte az állam.

A végső lejárat egyes hiteleknél 2005 volt. Vajon mikor engedték el ezeket?

Reggel majd folytatom a többi kérdéseddel.

A Kádár-rendszerben mindenkinek volt munkája. Aki nem dolgozott,azt megbüntették KMK-ért (Közveszélyes Munkakerülés). A munkahely szerepelt a személyi igazolványban,így igazoltatáskor kiderült,hogy van-e munkahelye?

Munkahelyet változtatni viszont nem volt egyszerű,legalábbis még jó néhány évig.

A legegyszerűbb a munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetése volt. De ha jó szakemberről volt szó,akkor a munkahely legtöbbször nem járult hozzá.

A dolgozó vagy maradt,vagy önkényesen kilépett.

Ez azzal a hátránnyal járt,hogy egy évig nem kaphatott magasabb bért,mint amit a régi helyén kapott. Ha komolyabb beosztásba ment,vagy jó szakmunkás volt,akkor előtte nem ártott a leendő munkahelyén megbeszélni,hogy így is fogadják-e?

A munkáltató csak fegyelmivel küldhette el egyoldalúan a dolgozót. Ehhez komoly indok kellett. Ha az elbocsátott nem értett vele egyet, a Munkaügyi Bírósághoz fordulhatott. De terhes vagy kisgyermekes nőnek nem lehetett semmilyen címen felmondani. Csak akkor mondhattak fegyelmivel fel nekik,ha a vétség olyan volt,hogy bírósági eljárást vont maga után.

Minden munkahelyen volt szakszervezet. A dolgozókat érintő kérdésekben az "üzemi háromszög" : vezető-párttitkár-szakszervezet döntött.

A szakszervezettől lehetett igényelni üdülőkbe szóló beutalót,vagy a gyereknek táborokba. Ezek ingyenesek voltak,nagyon jó ellátással. Csak az útiköltséget és a költőpénzt állta a beutalt.

A szakszervezet adott segélyeket is: iskolakezdéskor,gyermekszületéskor,karácsonykor- vagy egyéb esetekben is.

A társadalom sokkal összetartóbb volt,mint most. A 60-as évek közepén kezdődtek el a tömeges házépítések. A legtöbb helyen a munkatársak mentek segíteni. A házigazda főzött nekik ebédet fizetségként. Ma már ez nem menne,mert az APEH megbüntetné őket a fekete munkáért.

A vezetők,pártfunkcik természetesen jobban éltek,mint az átlag ember,de ilyen nagy vagyoni különbségek nem voltak.,mint most.

Divat:

Ebben az időben jött divatba a miniszoknya, a jersey-ruhák,trevira ingek,pólók,kardigánok. (Mind műszálas volt)

A nők,ha szórakozni mentek,akkor kalapot viseltek. Télen filcből,nyáron műszalmából horgoltat. Nyári estéken a ruha fölött nehéz-selyemből készült hosszú kabátot hordtak. Divat volt az Op-Art minta is. Kétféle színű anyagból készültek a ruhák. Ebben az időben szinte mindenki hétköznap orkán kabátot viselt. Ez valójában hosszú, a mai széldzsekihez hasonló kabát volt.

A hajviseletben pedig a tupir lett a divat. 10 perc alatt lehetett estélyi frizurát csinálni,kifésülni viszont legalább félóra kellett.

Diszkók akkor még nem voltak.

Szórakozni moziba vagy időnként az idejövő színházi előadásokra lehetett menni. Vasárnap délelőttönként a moziban matiné volt,gyerekfilmeket vetítettek. Ide az apukák vagy a nagymamák vitték a gyerekeket. Az anyukák pedig otthon végezték a főzést,és a hétközben elmaradt munkákat.

Ha táncolni akart valaki,akkor vendéglátó helyeken lehetett. Ott vagy szalonzene vagy cigányzene volt.

A tinik ekkor még nem jártak esténként legfeljebb moziba,vagy néha házibuliba.

Remélem,tudtam valamit segíteni.