A Himnusz és a Szózat összehasonlító elemzése?

Kölcsey Ferenc Himnuszát és Vörösmarty Mihály Szózatát minden magyar ismeri. Minden nemzeti ünnepünkön felcsendülnek, így már mindenkinek feltűnhetett a köztük lévő hasonlóság.

Kölcsey Ferenc (1790-1838) alapjában véve zárkózott, befelé forduló ember volt, ami annak tudható be, hogy gyerekkorában elvesztette egyik szemét. Ha más emberek társaságában nem is, de az irodalomban otthon érezte magát. Híresebb művei a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz, a Huszt, a Zrínyi dala, de a legnagyobb dicsőséget a Himnusz hozta neki, amelyet 1923-ban írt. Művei többnyire közéleti témájúak, a haza sorsával foglalkoznak, és a tett-filozófia megjelenése jellemző rájuk.

Vörösmarty Mihály (1800-1855) elszegényedett katolikus nemesi családból származott. Apja korai elvesztése miatt tanítónak állt, állása mellett pedig tanult. Írói pályafutásának első szakaszában főleg elbeszélő költeményeket írt, amelyek témája a szerelem és a boldogság keresése volt. Később azonban a már érett költő a közéleti témák felé fordult és foglalkoztatta a haza sorsa. Ebben a későbbi időszakban készült el a Szózat (1836) is, ami az 1832-36-os országgyűlés feloszlatása alkalmából született. A Szózattól fogva Vörösmarty a reformkori harcok nagy költője lett.

A két vers írása között 13 évnyi különbség van, s ez időszak nagy változást jelentett a magyar társadalmi, politikai életben. Más a Szózat háttere, mint a Himnuszé.

A két vers írása között 13 évnyi különbség van, s ez időszak nagy változást jelentett a magyar társadalmi, politikai életben. Más a Szózat háttere, mint a Himnuszé.Kölcsey 33 éves a Himnusz írásakor (1823). Ekkor még nem lát olyan társadalmi erőket, amelyek segíthetnének hazáján. Önmarcangoló tépelődéssel szemlélteti népét: "S ah szabadság nem virul / A holtnak véréből, / Kínzó rabság könnye hull / Árvánk hő szeméből!"A költőnek ekkor még csak könnyei vannak, csak könyörögni, csak imádkozni tud, de tenni, cselekedni még nem.Vörösmarty 36 éves a Szózat születésekor (1836). Életkorukban tehát csak 3 év a különbség, de mennyivel más a kor: a Szózat abban a válságos történelmi pillanatban keletkezett, amikor nyílt szakításra került sor a magyarság és a bécsi udvar között. A reformországgyűlések hangulatában, lázában ég az ország. Hűségre akarja nevelni a nemzet vezetőit, az egész népet. A kortárs magyarokhoz intéz szózatot Vörösmarty a legszentebb ügy, a haza érdekében.

Alapgondolata megegyezik Kölcseyével, a nemzet "ezredévi szenvedése" révén kiérdemelte a "jobb kor" eljövetelét.

Mindkét mű óda.Az óda görög eredetű lírai műfaj, az újkori költészetben fenséges dologról emelkedett hangú, ünnepi érzéseket kifejező alkotás.Tárgya sokféle lehet: istenség, természet, haza, művészet, igazság, barátság, szerelem, életöröm, hírnév.

A kalsszicista stílusirányzat nagyon rányomta bélyegét a magyar költészetre. Még a romantikában is megfigyelhetők egyes klasszicista vonások. Ilyen például a szabályos, harmonikus felépítés. Ennek (és Kölcsey kitűnő szónoktehetségének) köszönhető, hogy a Himnusz a retorika szabályai szerint van felépítve, csak úgy, mint a Szózat.

A Himnusz címe egyszerű és találó, és már magát a műfajt is megadja. Semmi szójáték, semmi felesleges szófecsérlés. Előre vetíti a témát és a hangnemet. Az ember már a cím elolvasásával tudja, hogy egy komoly műről van szó, és ha valaki egy kicsit is tájékozott az irodalom terén, az azt is tudja, hogy a vers egy Istenhez való fohász lesz.Vörösmarty alkotásának címe megadja a beszédhelyzetet, egy szónok (a költő) beszédet, szónoklatot intéz a magyar néphez. A cím típusában a Himnuszéhoz hasonlít. A cím rövidsége itt is találó és előrevetíti a hangnemet.

Mindkét mű keretes szerkezetű. A Himnusznál az első és az utolsó versszak, a Szózatnál az első kettő és az utolsó kettő alkotja a keretet. A keret első fele nevezhető bevezetésnek is, mert ebben található a tételmondat, és a kérés (ódához illően).

A Szózat első két sora a tételmondat, ami nem csak Vörösmarty idejében volt helytálló.Felszólítja a magyarokat, hogy igenis legyenek büszkék rá, hogy magyarok, és tegyenek a hazájukért. A mai időkben is e parancs szerint kéne minden magyarnak élnie, és éreznie.

A két mű versformája hasonló. Mindkettőben nyolc és hat szótagos sorok váltják egymást. A Himnusz trochaikus lejtésű, az időmértékes sorokba .A strófaszerkezet keresztrímes. A Szózat skót ballada formában íródott, félrímes, sorai jambikus lejtésűek, azaz emelkedőek, ellentétben a Himnusszal. Ezért a Szózat szövege kicsit könnyedebb, élénkebb, bíztató. A Himnuszé pedig elhaló, szenvedő.

A dicső múlt felemlegetése után mindkét szerző arra helyezi a hangsúlyt, hogy a jelen a múlt oppozíciója.A jelen visszásságait Kölcsey Isten haragjaként könyveli el, Vörösmarty pedig minden racionalitást nélkülöző, értelmetlen állapotnak („Haj, de bűneink miatt / gyúlt harag kebledben” ill. „Az nem lehet…”). Érdekes, hogy Vörösmarty múltról alkotott képe teljességgel pozitív, Kölcsey azonban már múltbéli eseményeket is az Úristen haragjának tud be, mint például az 1241-42-es tatárjárás illetve a 150 évig tartó török hódoltság – „Most rabló mongol nyilát zúgattad felettünk / majd töröktől rabigát vállainkra vettünk”.

A jelen gondjainak megoldásában ellentéteses gondolkodik a két szerző. Kölcsey csak az Úristenben bízik, hiszen ahogy a 4. és 5. versszakban bővebben kifejti, a magyar nemzet olyannyira meghasonlott önmagával, hogy csak „Bérce hág és völgybe száll, / bú s kétség mellette / vérözön lábainál / s lángtenger felette.”

Vörösmarty kevésbé pesszimista a magyarsággal kapcsolatban, hiszen ezért intézi a néphez szózatát, tettekre akar sarkallni. Igaz, a szebb jövendőben nem igazán bízik, hiszen versében megjelenik a nemzethalál romantikára jellemző, tragikus motívuma. Összességében a Szózat pesszimistább, hiszen van egy olyan kicsengése, mely szerint ha a magyarság mindent megtesz, életét, szellemi képességeit és fizikai erejét egyaránt a sorsjavítás munkájára fordítja, akkor sem bizonyos, hogy a nemzet halála elkerülhető. Igaz, Vörösmarty azzal vigasztalja magát, hogy „a sírt, hol nemzet süllyed el / népek veszik körül / s az ember millióinak / szemében gyász könny ül.” – vagyis a nemzet halála legalább emelkedett és megható lesz a világ számára.

Mindkét alkotás romantikus stílusban íródott. Ezt legjobban a téma igazolja. Mindkettő a haza sorsával foglalkozik, és felemlegeti a múltat. Nem csak megemlíti, hanem bővebben foglalkozik vele. Ez egyértelműen romantikus vonás, mert a romantika költői újra felfedezték saját nemzeti múltjukat, és szinte ismét megtalálták nemzeti azonosságtudatukat.

Mindkét mű olyannyira jól sikerült, hogy megzenésítésükre pályázatot hirdettek. A Szózatot 1843-ban Egressy Béni, a Himnuszt 1844-ben Erkel Ferenc zenésítette meg, amit azonban Kölcsey már nem érhetett meg.

Ezekből is látható, hogy a Himnusz és a Szózat mennyire hasonló, de mégis különböző zseniális költemény.

Reggen eretsegiztem mar.Remelem segitettem.

Még nem érettségiztem, de googlezni én is tudok.

Röpke 55 000 találat.

Ezt magyartanárom diktálta... :)

Himnusz és Szózat összehasonlító elemzése: A két vers keletkezési idelye között 13év külömbség van.Ez az időszak nagy változást jelentett a Magyar társadalmi és politikai életben.A költők életkorában csak 3év a külömbség,viszont más a társadalmi kor. A két verset a társadalmi és a szerkezeti hasonlóságok miatt elemezhetjük együtt. Mindkét vers összegző mű,melyben megjelenik a történelmi múlt,a jelen és a jövő: ezzel kívánják a magyarságot bezdítani.Kölcsey a Himnuszban ISten segítségét kéri,szerite az ország végső elpusztulása csak Isten segítségével kerülhető el.Ezzel szemben Vörösmarty a Szózatban szónoki beszédben fejti ki gondolatait,logikus érveléssel vazolja fel a lehetséges jövképet. Műfaji szempont: Mindekettő óda,nert magasztos eszméket,filozófikus témákat boncolgat mindkét vers,potetikus hangnemben.A Himnusz ezen belül imádság,a Szózat pedig szónoki beszéd. A versek szerekezete:Mindkét vers keretes szerkezetű,bár a végén mindkettő eltér.Mindkettő tagolódik versszakokra,a Himnuszban egy versszak 8 soros,a Szózatban pedig 4.Szerkezetileg a Himnusz hosszabb. Verstani szempont:A Himnusz keresztrímes(ABAB), a Szózat félrímes.Kölcsey és Vörösmarty erőfeszítései sikerrel jártak,mert a buzdítás nem volt hiábavaló,hiszen az ország elindult a fejlődés útján.Mindkettő verset megzenésítették.A Szózatot Egresy Béni zenésítette meg.

A Himnusz és a Szózat összehasonlítása

A magyar nemzet két legkiemelkedőbb művét, a Himnuszt és a Szózatot Kölcsey Ferenc és Vörösmarty Mihály alkotta. A két költemény megírása között 13 év különbség van. Ez az idő nagy változást jelentett Magyarország társadalmi és politikai életében. Mindkét költemény a magyar nemzet imádsága lett.

1923-ban Kölcsey megírta a Himnuszt, amiben Istenhez imádkozik, Istent kéri a magyarok megsegítésére, míg Vörösmarty 1836-ban megírta a Szózatot, amiben már a nemzet segítségét kéri, a magyar néphez szól. A hazaszeretet szépségét, az alkotás nagyszerűségét és az emberiséghez tartozásunkat hirdeti mindkét mű. A régi dicsőségre hivatkozó műveik előkészítik és erősítik a bizakodó korszak hazafias szellemét. A hősi múltból merítenek példát.

A Himnusz és a Szózat a romantika jegyében íródott, a reformkor küszöbén illetve a reformkorban. Kölcsey művének műfaja himnusz, Vörösmarty művének műfaja pedig óda.

A két vers témája a hazaszeretet, de a Himnusz Istenhez szól, Isten áldását kéri a sokat szenvedett magyarokra. A Szózat a magyaroknak íródott, a költő a világ népeihez és a magyar nemzethez szól.

Szerkezetük keretes, mert az utolsó versszak kis változtatással megismétli az elsőt. A két költemény a hősi múlt felé fordul. A Himnuszban a,,Hajh” fordulatszó után a történelmi megrázkódtatások és a nemzeti önbírálat következik. A Szózatban a világ nemzeteihez szól a költő, figyelmezteti őket a magyarság nyomorúságáról, ecseteli a magyar hősök bukását.

A Himnuszban és a Szózatban az örömöt és a gyászt a költői képek idézik fel, mint a Szózatban. A Himnuszban megjelenik a sajátos szórend, az ellentmondás, az ellentétek, a fokozás és a költői túlzás. A két költemény változatos, szemléletes költői képeket használ, amivel nagyobb hatást tud gyakorolni az olvasóra.

A Himnuszt Erkel Ferenc, a Szózatot Egressy Béni zenésítette meg.

Mindkét költő működése híven kifejezi a reformkori küzdelmeket. Vörösmarty romantikája viszi diadalra irodalmunkban az egyéniséget, a nagy szenvedélyeket. A két költő művészete messze túlnő saját korukon: a haza és az egész emberiség közös szolgálatával adnak példát a késői utókornak.

Nekem ezt sikerült összehozni 10-20 perc alatt.