Nincs meg valakinek József Attila: Ars Poeticájának elemzése?

A Szép Szó 1937. áprilisi-májusi számában jelent meg (a Születésnapomra társaságában) Ars poetica címû költeménye, a közéleti költõ hitvallása. A verset paradoxonnal indítja: „Költõ vagyok - mit érdekelne / engem a költészet maga?” A költészet nem önmagában, nem mint cél érdekli. Ezt világítja meg az elsõ kép: nem volna szép, ha valódinak akarna látszani a visszatükrözött csillag. Az igazi költészet, a „kecsesen okos csevegés” a valóság gazdagságából fakad. Elutasítja a valóságtól való menekülést, a „koholt képek”-et, a mímelt mámort. De a valóság, mellyel szembekerül, elfogadhatatlan - ezért mögé próbál lépni, magyarázatot találni a világra: „Én túllépek e mai kocsmán, / az értelemig és tovább!” A legelemibb emberi szükségletek közé sorolja a szabadságot (illetve más értelmezések szerint: az esztétikumot): „Ehess, ihass, ölelhess, alhass! / A mindenséggel mérd magad!”. A vers zárlata a képzelete segítségével önmagát fölemelõ emberiség próféciája.