Hamlet röviden, tömören. Valaki leírná nekem? (sűrgős lenne, holnapra kell)

Röviden, tömören: mindenki meghal, csak egy szereplő marad életben, hogy összefoglalja a tanulságot.

Sok sikert!

Szereplők:

Claudius, Dánia királya

Hamlet, az előbbi király fia, a mostaninak unokaöccse

Horatio, Hamlet barátja

Polonius, főkamarás

Laertés, Polonius fia

Cornelius, Rosencrantz, Guildenstern, udvarfiak

Osrick, udvaronc

Pap

Más udvaronc

Marcellus, Bernardo, tisztek

Francisco, katona

Rajnáid, Polonius embere

Egy százados

Hamlet atyjának szelleme

Fortinbras, norvég király

Két sírásó

Gertrúd, dán királyné

Ophélia, Polonius leánya

Színhely: Helsingőr

I. felvonás

Helsingőrben, a vár előtt őrt álló katonák éjfélkor látják megjelenni az idősebb Hamlet szellemét. Hamlet barátját, Horatiót is meghívják tanúnak. A szellem neki is megjelenik, de kérdéseire nem válaszol. Claudius király megtiltatja, hogy unokaöccse, Fortinbras háborút indítson Dánia ellen. Az ifjabb Hamletet korholja makacs gyászáért és kéri, hogy ne térjen vissza a wittenbergi egyetemre. Hamletnak nem tetszik, hogy anyja hamar férjhez ment apja testvéréhez.

Horatio elmondja Hamletnak, hogy mit látott éjjel, mire Hamlet is kíváncsi lesz.

Polonius, a főkamarás megtiltja lányának, hogy érintkezzék Hamlettal. A halott király szelleme megjelenik Hamlet előtt és elmondja neki, halálát kígyómarásnak tulajdonították, de valójában fivére, Claudius ölte meg a kertjében, amikor a délutáni álmát aludta, gyilkos mérget öntött a fülébe. Felszólítja fiát, hogy bosszulja meg ezt, de édesanyját kímélje meg, mert a királyné nem vétkes, viszont a vérfertőzés bűnét elkövette. Hamlet megfogadja, hogy bosszút áll atyja haláláért, és megesketi az őröket, valamint barátját, hogy ne mondjanak el semmit a hallottakból.

II. felvonás

Ophélia panaszkodik Poloniusnak, hogy Hamlet megtébolyodott. A királyi pár magához hívatja Guildensternt és Rosencrantzot, Hamlet gyerekkori barátait, hogy fürkésszék ki, mi lehet az oka a királyfi búskomorságának. A főkamarás szerint Hamlet tébolyát a szerelmi csalódás okozhatta. Guildenstern és Rosencrantz meglátogatják Hamletet, aki viszont megsejti a látogatásuk célját. Megvádolja őket, hogy kémkednek. Egy városi színtársulat tagjai érkeznek Helsingőrbe, Hamlet régi barátai. A színészekkel bemutat az udvarban egy színdarabot, amelynek cselekménye feltűnően hasonlít ahhoz, ahogy a szellem elmondta, hogyan ölték meg. Claudius el fogja árulni magát, ha ő a gyilkos, a színdarab láttán.

III. felvonás

Hamlet barátai közlik a királyi párral, hogy nem sikerült Hamlet bizalmába férkőzniük, de a királyfit rendkívül feldobta á színtársulat érkezése. Claudius király kijelenti, hogy szívesen vesz részt az előadáson. Polonius és Claudius elrejtőznek és meglesik Hamletet, hogyan viselkedik Ophéliával. Hamlet híres monológja következik: "Lenni vagy nem lenni...", amely arról szól, hogy az embereket az tartja vissza az öngyilkosságtól, hogy félnek a halál utáni élettől. Hamlet durván beszél Ophéliával, és zárdába küldi a lányt. A király a kihallgatott jelenetből azt a következtetést szűri le, hogy Hamlet őrültségének nem szerelmi csalódás az oka. Angliába akarja küldeni a királyfit, mert veszélyesnek tartja további tartózkodását Dániában.

Az udvar előtt a színészek Hamlet utasítására előadják a Gonzago megöletése c. színművet. A jelenet nyomán, amikor a király fülébe álmában mérget önt fivére, Claudius felugrik, és a királynét magával rántva kirohan. Hamlet előtt kétségtelen, hogy Claudius ölte meg apját, és felkészül a bosszúra. A királyné magához hívatja fiát. A király Hamlet gyermekkori barátait kéri meg, hogy kísérjék el Angliába. A királyra rátör a lelkiismeret-furdalás, térdre borul és imádkozik. Ekkor lepi meg Hamlet és majdnem megöli, de rájön arra, hogy ha most bűnbánat közben ölné meg, még a mennybe juttatná a lelkét. Ezért a bosszút későbbre halasztja.

A királyné szemráhányó szavakkal illeti fiát, és heves szóváltás alakul ki köztük. Polonius, aki hallgatózik, megijed és segítségért kiált. Hamlet azt hiszi, hogy a király van függöny mögött, és ledöfi. Ezt követően megjelenik apja szelleme és figyelmezteti fiát, hogy anyját kímélje. (Gertrúd nem látja a szellemet.) Hamlet arra kéri anyját, hogy utasítsa vissza a király közeledését.

IV. felvonás

A királyné másnap reggel elmondja férjének, hogy Hamlet hogyan ölte meg Poloniust, és hogy nem tudni, hol rejtegeti a tetemet.

A király előtt megjátssza az őrültet. Claudius megmondja neki, hogy vétke miatt száműzik Angliába. Ophélia teljesen kétségbeesik attól, hogy apja meghalt és Hamlet is elutasította. Laertés Polonius halálának hírére hazasietett Párizsból, azt hiszi, hogy apja valamilyen udvari cselszövésben halt meg Laertés. A lázadókkal beront a palotába, de a király leszereli őt.

Váratlan levél érkezik a palotába Hamlettől, amelyben tudatja, hogy visszatér, mert útközben tengeri csetepatéban átugrott egy kalózhajóra, és a dán parton váltságdíjat követelnek érte.

A király megdöbben, és megpróbálja rávenni Laertést arra, hogy apja haláláért produkáljon párbajt, és a kardja hegyére tegyenek gyilkos mérget. Közben Ophélia a patakba ölte magát.

V. felvonás

Ophélia sírját két sírásó készíti elő, amelynek Hamlet Horatióval együtt tanúja. Megérkezik a lány temetési menete. Laertés beugrik a sírba, és ott siratja húgát. Egy udvaronc meghozza Laertés kihívását. Hamlet elfogadja. A párbaj előtt a királyfi elmebajra hivatkozva megbékíti ellenfelét. A vívás során Laertés megsebzi ellenfelét. A küzdelemben Laertés elejti kardját, és Hamlet kicseréli a magáéval, és most már ő sebzi meg ellenfelét. Laertésen erőt vesz a méreg, a királyné is megijed. Laertés mindent elmond Hamletnak és tudatja vele, hogy percek vannak hátra életéből. Ezután a királyfi megöli Claudiust, majd ő is meghal. Claudius utolsó szavaival Fortinbrast jelöli meg utódjául. A norvég királyfi éppen ekkor tér vissza győztes hadjáratából, és parancsot ad Hamlet méltó eltemetésére.

"Hol volt és hol nem volt, Dániában

Egy királyfi, aki egy szép napon

Hogy leplezze titkát, mely rosszra vinné

bolondot mímelt, ó borzalom

Bolondok között így lévén józan

Mérgezett kardba ütközött;

S trónjába nyugodt urak beültek

Székelvén béke és harc között

Ám e királyfi úgy hala meg

Hogy adának néki díszsírhelyet

És eme sírt - ó borzalom -

Láthatni ma is a színpadon! [...]"

ennyi a lényeg. nem köll itt túlspirázni.