A bátorság. Ezzel a címmel kell egy úgynevezett érvelést írnom. Ki mit gondol a bátorságról?

Egyetemeken kering az anekdota az egyszeri filozófiahallgatóról, akinek azzel a címmel kellett beadandó dogát írni, hogy mi a bátorság? a ravasz kolléga ennyit írt a papírra csupán: ez.

és beadta.

írtad, hogy érvelni is kell. ha nagyon elvetelült vagy, írd érvként, hogy azért írtál mindössze ennyit, mert a szavak közt elvész a lényeg.

hihi:)

Én talán csak filozófia műveket tudnék mondani ezzel kapcsolatban: Platón - Protagorasz (definiálja a bátorságot mint annak tudását, mitől kell félni, és mitől nem, míg a gyávaság és a vakmerőség mind tudatlanság), Arisztotelész Nikomakhoszi Etika (az egyik erény, amelyet később Szent Tamás is beépített a filozófiájába; innen ered a sarkalatos erények etikája a katolikus teológiában)

Talán tényleg azzal lehet elkezdeni, hogy miben különbözik a vakmerőségtől. Illetve fontos kérdés, hogy bátornak számít-e, akinél a munkája részét képezi, hogy veszélyes dolgokat csináljon. Valami különleges, vagy inkább valami mindennapos dolog. Esetleg csupán ilyenkor az akarat/érdek legyőzi a félelmet. Csak a félelem hiányát ejelnti, vagy azt is, ha akaraterővel túltesszük magunkat a félelmen.

Ami a felfogás változását illeti az a - talán téves - észrevételem van, hogy ma már inkább az egyéni cselekedet tekintjük bátornak. Pl. egy hős, aki megment valakit egy égő házból, hős lehet, ellenben katonákkal (akiket régebben hősöknek tartottak). Úgy tűnik, a mögötte lévő eszme sokat számít a annak megítélésébe, hogy bátorságról van-e szó. Na, röviden ennyit...

Ahogy Madách Imre írta: "Ember küzdve küzdj és bízva bízzál!" Én úgy gondolom, amint a küzdelem nyer teret már bátorságról beszélhetünk. Tehát, ha küzdesz bármely célért, melyet igaznak találsz és nem tágítasz, akkor szerintem bátor vagy!

-illéspityu-