Valami jó őszi vers?

Írok 1-2-t ami nekem tetszik aztán válogass :D

KÁNYÁDI SÁNDOR: VALAMI KÉSZÜL

Elszállt a fecske,

üres a fészke,

de mintha most is

itt ficserészne,

úgy kél a nap, és

úgy jön az este,

mintha még nálunk

volna a fecske.

Még egyelőre

minden a régi,

bár a szúnyog már

bőrét nem félti,

és a szellő is

be-beáll szélnek,

fákon a lombok

remegnek, félnek.

Valami titkon,

valami készül:

itt-ott a dombon

már egy-egy csősz ül:

Nézd csak a tájat,

de szépen őszül.

SZILÁGYI DOMOKOS: ŐSZ

Tövist virágzik az idő,

mázsás ködöt a levegő,

légüres bánatok lebegnek,

szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat

nyaldossa, szívemig fölárad

- ősz, te szilaj, te szomorú,

kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,

kerekedjél a világra,

s legyen a szavam oly könnyű

s oly éles, mint a tavaszi fű.

Őszi versek

Csoóri Sándor: Dióbél bácsi

Ki lakik a dióhéjban?

Nem lakhat ott bárki,

Csak Dióbél bácsi.

Ha rácsapsz a dióhéjra

Kinyílik a csontkapuja

És cammogva előmászik

Vén Dióbél bácsi-

Csak a szádat

Tátsd ki!

Szabó Lőrinc: A szél meg a nap

Licskes-lucskos szürke bácsi

(Hujj, hujj, én a Szél vagyok!)

kék udvarban seprűjével

megkergette a Napot.

Szél mondta: Hujj, hujj, hujj!

Nap mondta: Bújj, bújj, bújj!

Szél kergette,

utolérte,

jól megverte a Napot;

megkergette,

utolérte,

összetörte,

kék udvarból kiseperte,

kendőjébe bekötötte,

mondjátok meg: hova tette?

Zsebbe tette a Napot.

Zsebre tette? Zsebre ő!

Azért van most rossz idő

Weöres Sándor: Galagonya

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zúg a tüske,

szél szalad ide-oda,

reszket a galagonya magába.

Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:

lánnyá válik,

sírni kezd.

Őszi éjjel

izzik a galagonya

izzik a galagonya

ruhája.

Zsadalányi Lajos: Eső esik

Esik eső fűre, fára,

megázik a madár szárnya

csöpp lányaim szoknyácskája,

csiga apró meszes háza.

Esik eső csepereg,

három egér pityereg.

Móra Ferenc: A cinege cipője

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

Azt mondja a varga,

nem ér ő most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának!

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

Csak a cingének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.

Keresi-kutatja,

repül gallyrul gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja

Galambosi László: Dió

Azt fütyüli a rigó,

Megérett már a dió.

Le kell verni mind a fáról.

Öregapó diót zsákol.

Hív anyóka. Jó ebéd lesz.

Gőzölög a diós rétes.

Lukács Angéla: Ősz

Sim-sum fúj a szél,

Az a kis fa jaj de fél!

Minden ága megremeg,

A levele lepereg.

Ej-haj! Semmi baj,

Újra zöldül majd a gally.

Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató

Héj, héj, héj,

Szúrós tüskehéj,

Vadgesztenyehéj;

Tarka boci lakik benne

-Ess ide a tenyerembe!

Héj, héj, héj,

Nyílj ki tüskehéj!

Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?

Öt ujja van gesztenyefa-

levélnek.

Öt ujja van, mint a gyerek

kezének.

Öt ujja van? Nem mind olyan.

Legtöbbjének hét ujja van.

Öt ujja,

Hét ujja,

Hozzá még a hátulja.

Darázs Endre: Csupa sár

Most az utca

Csupa sár, csupa sár,

Sári néni

kiabál, kiabál.

„Hallottad-e,

Te macska, te macska,

Vigyázzál

A talpadra, talpadra!”

Ám a macska,

Hiába, hiába:

beugrott a

szobába, szobába.

Sári néni

Kiabál, kiabál:

„Juj, a szobám

Csupa sár, csupa sár!”

”Egy, kettő, három, négy,

kicsi cipő, hová mégy?

- kipp- kopp kopogok,

óvodába ballagok..”

Csukás István: Dalocska

Csengő szól: gingalló,

röppenj már pillangó!

Pillangó messze jár,

volt-nincs nyár, vége már.

Züm-züm-züm, zúg a szél,

táncol a falevél,

züm-züm-züm, ez a szél!

Egy reggel itt a tél.

ŐSZ /gyerekvers

Felhőpaplant húzott a Nap.

Reszketnek a napsugarak.

Előkerül sapka és sál,

Mert az idő, őszfele jár.

Hullanak a falevelek,

Őszi eső búsan pereg.

Ködben fürdik erdő, mező,

A medve sem jön már elő.

Elbújik a barlangjába,

Majd kibújik februárban.