Mirőlnszól Grecsó Krisztián Kortárs c. novellája?

A Kortárs című novella a szerző-elbeszélő igazi mélyfúrása. Az Erdélyben felfedezett költő verseiből megismert kulturális táj és szellemi tartalom szédítő izgalommal tölti el a kamaszt, többek között azért, mert maga is írónak készül.

Hogy írni muszáj, azt gyerekkorom óta tudtam. Botor sorok a magányról és a vágyról, jönnek, muszáj őket leírni, olyan jó, mint az ölelés, elfeleded közben hogy vagy, hogy fáj. De hogy irodalom is van, és amit írok, annak ahhoz köze van, mert benne van abban az irgalmatlan nagy vájdlingban, amelybe a magyarul írott sorokat ‒ legyenek bár azok olyan kutyarosszak, mint az én kamaszverseim ‒ gyűjti az Örökkévaló, arról nekem akkoriban senki sem szólt. […] De így legalább erős kezdés volt, talán a lehető legerősebb kezdés, egy életre meghatározta az élő írókhoz való viszonyomat.” (63.)

Ennyi lenne az egész?