Milyen mássalhangzó törvények vannak a következő szavaknál? Különböznek, előzmények, azt, átgondoltabbnak, feledhetjük, ennek, archeológiai. Azt tudom hogy elvileg az egyik szónal 2 törvény is van.

Különböznek: képzés helye szerinti hasonulás

Előzmenyek: zöngésség szerinti h. (z-sz)

Azt: -"- (z-sz)

Átgondoltabbnak: rövidülés (dupla B)

Feledhetjük: összeolvadás (tj-tty) + talán zöngésség (d-t)

Ennek: teljes hasonulás (ez+nek)

Archeológiai: kiesés (c)

Ha tévedek, akkor remélem javítja valaki 😀

Egy kis segítség: ha 'n' betű van benne, akkor feltehetőleg képzés helye szerinti. Zöngésség szerintinél ejtsd ki magadban, ha változik a hang a zöngés párjára, akkor az lesz. Ha három mássalhangzó van egymás mellett az egyik - általában a középső - kiesik, akkor kiesés. Ha új hang keletkezik, akkor összeolvadás (pl. játszik - c-t hallasz).

Különböznek - képzés helye szerinti

azt - zöngésség szerinti részleges hasonulás (sz-t hallasz z helyett)

átgondoltabbnak - rövidülés (egy b-t hallasz)

feledhetjük - zöngésség szerinti részleges hasonulás (t-t hallasz d helyett)

archeológiai - kiesés (nem ejted a c-t)

1: Az előzmények szóban semmilyen msh törvény nem lép fel, a z-t is z-nek ejtjük.

Az átgondoltabbnak szóban a rövidülés mellett zöngésség szerinti hasonulás is van: tg->dg.

Az archeológia szóban nincs kiesés, a ch a h hangot jelöli. Az, hogy régen esetleg ejtettek benne egy k hangot is, az ma már nem számít. A kiesés csak a gyors beszéd miatt következik be, többnyire önkéntelenül, de a beszélő pontosan tudja, hogy ott milyen hangok sorakoznak, így lassú, tagolt beszédben ki is ejti mindet. Az archeológia szó nem ilyen: arról senki nem gondolja, hogy az r és a h között bármilyen más hang is lenne benne. Fontos megjegyezni, hogy minden msh törvény a kiejtett hangokra vonatkozik, a szavak helyesírása teljesen lényegtelen.

Kiesésre sokkal jobb példa a "csukd be", ami kiejtve rendszerint [csugbe], de tagolt beszédben [csugdbe].

#3: köszi, hogy minden hülyeséget helyretettél :-)

viszont van észrevételem a tiédhez is:

"A kiesés csak a gyors beszéd miatt következik be, többnyire önkéntelenül, de a beszélő pontosan tudja, hogy ott milyen hangok sorakoznak, így lassú, tagolt beszédben ki is ejti mindet."

a csukd be tényleg ilyen példa, oké, de mi van pl. azzal, amikor egy szón belül van a msh.-kupac, pl. mondta?...

vagy ez nem kiesésnek számít, hanem hasonulás (d>t) + rövidülés (ntt>nt)?...

és az ajánlja? és a mindnyájan? és a rajzszög?

életszerű ezeknek minden msh.-ját kimondani, bármilyen lassú beszéd esetén?

"Fontos megjegyezni, hogy minden msh törvény a kiejtett hangokra vonatkozik, a szavak helyesírása teljesen lényegtelen."

igen, az igaz, hogy mindez beszédben történik, a beszédről szólnak a törvények, de mégis:

1) ha a beszéden belül értelmezzük, akkor nemigen van értelme pl. rövidülésről beszélni a mondd esetében, hiszen abban sosem volt hosszú a d hang... csak egy képzeletbeli szóelemzés során juthatunk el oda, hogy "ez bizony egy rövidülés", úgy pedig már csak egy fél lépésre vagyunk attól, hogy hogyan írjuk...

2) ráadásul mivel általában azt is hozzá kell tennie a gyerekeknek, hogy írásban jelölt vagy jelöletlen, azért mégiscsak tudniuk kell szavak a helyesírásá t is...

Érdekes kérdéseket feszegetsz, és ezekre szerintem nem is lehet minden esetben egyértelmű választ adni.

A mondta esetén pl. valószínűleg tényleg hasonulás és rövidülés történt, és könnyen lehet, hogy ez réges-rég megtörtént, és ma már valójában egyáltalán nincs is ebben a szóban d, csak a szóelemző írásmód mód miatt írjuk le, és akkor jogos kérdés, hogy itt van-e egyáltalán bármilyen mássalhangzó törvény…

De pl. a karddal esetében viszonylag biztosak lehetünk benne, hogy a v teljesen hasonul a d-hez, viszont mivel a magyar nemigen szereti a hosszú mássalhangzót egy másik mellett, ezért a d megrövidül.

Az ajánlja szóban a többség nem is ejti az n hangot, helyette pótlónyúlással hosszú l-et ejt: "ajáll". Valószínűleg a mondta-hoz hasonlóan ez ís így van a mentális lexikonunkban, csak az íráskép nem tükrözi, így itt is nehéz kiesésről beszélni – legalábbis szinkrón értelemben.

A mindnyájan tök érdekes: ott először a d hasonulhatott az ny hatására gy-vé (lásd lúdnyak="lúgynyak"), így viszont az n mögé gy került, amitől meg az n hasonult ny-nyé (lásd mondj="monygy"), szóval két ny közé került volna egy gy ("minygynyájan"), aminek nyilván nem volt ott maradása, így végül "minnyájan" lett belőle. De ez sem ma történik. Szóval itt ismét csak a szóelemző írásmód mondatja azt velünk, hogy itt kiesés van, valójában ma már nincs. Ez ugyanolyan, mint az "egésség".

A rajzszög z-je nyilván sz-szé zöngétlenedik, amitől hosszú ssz kerül a j mellé, ami megint csak rövidülésért kiált – ez sem kiesés. De ez is simán lehet, hogy már "rajszög" alakban van a lexikonunkban, csak az a fránya szóelemző írásmód leplezi le, és akkor mássalhangzó-törvényileg itt sincs kérem semmi látnivaló. De ez mégis más, mint a mondta: itt a rajzszöget fel tudjuk bontani értelmesen rajz+szög-re, ha jól belegondolunk, a mondta-t viszont max szótagolni tudjuk: mon-ta, de a jelen idejű mond szótövet nem leljük meg benne.

Szóval igen, teljesen igazad van abban, hogy sok mássalhangzótörvény-előfordulás csak a szóelemző írásmódnak ill. a hagyományos írásmódnak köszönhetően tűnik fel, de ezek valójában nem is azok, legalábbis ma már nem.