Valakinek kell háziolvasmány olvasónapló? (Amúgy meg volt olyan kötelező olvasmányotok, amit szerettetek is?)
A kőszívű ember fiai - Jókai Mór
A nagyenyedi két fűzfa - Jókai Mór
A Pál utcai fiúk - Molnár Ferenc
Ábel a rengetegben - Tamási Áron
Beszterce ostroma - Mikszáth Kálmán
Bőlcső és bagoly - Tamási Áron
Fanni hagyományai - Kármán József
János vitéz - Petőfi Sándor
Légy jó mindhalálig - Móricz Zsigmond
Lúdas Matyi - Fazekas Mihály
Pacsirta - Kosztolányi Dezső
Sárarany - Móricz Zsigmond
Szent Péter esernyője - Mikszáth Kálmán
Toldi - Arany János
Varju nemzetség - Kós Károly
+ néhány novella
Saját tartalmak, iskolás éveim alatt írtam őket.
Én csak egy kötelezőt szerettem (Franz Kafka: Az átváltozás), de azt se abban a metaforikus értelmezésben, ahogy a tanár elvárta, hanem a szó szerinti értelmezésben. :D
Kőszívű ember fiai, Szent Péter esernyője, Aranyember
Ezek voltak a kedvenceim, de a többi kötelezőt is szerettem olvasni.
Nekem a kedvenc könyvem egy kötelező volt, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés. Mikor úgy érzem, hogy elveszítem magam, akkor le szoktam venni a könyvespolcról, és elolvasok egy-egy részletet belőle, amitől nagyon elszomorodom, de ez azzal az előnnyel jár, hogy elkezd működni a fantáziám és a gondolkodásom, és könnyebben magamra találok. Erről a könyvről anno olyan esszét írtam, hogy a sulikönyvtárban még mindig megvan, igaz csak a tipikus fiú-macskakaparás kéziratosan, de nekem nagyon jól esett, hogy ott megőrződik, és egyszer talán valaki elolvassa, és talán kedvet kap ehhez az amúgy nagyon tömény és nehéz olvasmányhoz, mert szerintem nagyon megéri a mentális erőfeszítés, amit ez a könyv igényel. Sokkal több lettem belülről azáltal, hogy ezt a könyvet olvastam.
Aztán volt ajánlott olvasmányunk Márai A gyertyák csonkig égnek c. írása, az is sokat épített bennem azáltal, hogy a barátság fogalmát olyan mélyen vizsgálta.
Inkább érdekes elképzelésként, de szintén nagyon jól volt olvasni két disztópiát, ami szintén ajánlott olvasmány volt, hát nyilván az 1984-et, illetve A. Huxley Szép új világ.
Illetve még volt egy különösen érdekes élményem Szent Ágoston vallomásaival.
Amúgy nagyon nem vagyok humánbeállítottságú, matematikus vagyok, csak iszonyatosan jó magyartanárunk volt, egy idős, hatalmas tudású hölgy, akinek a kisugárzása is olyan volt, hogy vigyázban ült mindenki anélkül, hogy egyszer is kérnie kellett volna, és mégis nagyon szerettük, nem féltünk tőle. Egyszerűen akkora koponya volt a területén és akkora magabiztossága volt, hogy az önmagában tiszteletet parancsolt, és velünk is messzemenőkig tisztelettel bánt, nem csak hülye kamaszokként, és ez párosult egy óriási segítőkészséggel, az emelt magyarosokkal a saját lakásán éjfélekig segített tanulni az utolsó időkben, miután nekünk, közép magyarosoknak tartott a koliban este 6-ig konzultációt, ha igény volt rá. Szóval nála az ember megbecsülve érezte magát, őt is megbecsültük és nagyon jól össze tudtunk dolgozni vele, így többé-kevésbé az egész osztály tanult becsülettel.
Egri csillagok
Tüskevár
Téli berek
A kőszívű ember fiai
Nyomorultak
1984
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!